Ramaty hónapom lehetett, alámentem a átlagnak. A könyvek amúgy a magányosság stációi, ez a kész posztot nézegetbe jutott most eszme. Ezért a bonus szöveg is a képek mellé: A listán Lisznyai utambátyám volt a legmulatságosabb; Wharton, Bartis istenek a prózában - Roth most lett az; Hraballal megtaláltam valamit az élet kevéske értelméből (ehhez most egy sör után nyomozva jutottam el, de erről később); Farkasnál rosszul kezdtem: rögtön a főművével, így most kissé csalódtam; Szabó Magda-rajongó, úgy érzem, sosem leszek; végre olvastam egy jónak mondhatót Harakiri Kamutól; McCormac meg olyan plasztikusan írja le a Vadnyugatot Vérmeridiánt, hogy érzed a karodban a napjában tucatnyi skalpot gyűjtők izomlázát és még másnap is megül a vérszag az orrodban... Egyenként, úgy általában a kötetekről (szűken mért) véleményem a linkelt oldalakon.
Szebb árpilist mindenkinek!
juss murmurandi