kiforrta magát. murci blogja volt

Mármint a zsidó a címbeli tesónép. Nem csak azért, mert Farkas András már megénekelte rokonságunkat - persze inkább csak abban az értelemben, hogy a 16. században úgy tűnt, a sors éppúgy veri a magyart, mint a zsidót a szétszóratás korában - , én itt most a gasztronómiai rokonságra utalok.

Mert B. Eszter szakács- (és függelékében a zsidó népszokásokban eligazító) könyve egyformán kedves a magyar (gój) és zsidó (neológ és ortodox) szemnek - és bendőnek.

Lehetne a különbségeket is keresni (mert van persze bőven), főleg a tejes és húsos ételek egymást "taszító" volta ilyen a zsidó konyhában, az edények és pultok kettősségének szintjéig), de érdemesebb a hasonlóságokra figyelni. Szeretik a fűszeres ízeket, a laktató kajákat, és rengeteg nagyszerű édességük van. Hát nem ismerős, madzsari testvéreim?

Szóval, ez a szép, vastag, árában még elviselhető (6 e. huf) album nem csak gyönyörű (balra szöveg, éppen a kellő mértékig, nem túl sok, és ami fő: a jobboldali képhez passzintva színében: pl. lila a meggyleves receptje és zöld a salátáké stb.) Csorog a nyál, na.

A szerző ráadásul igen csalfa: belopja magát a szívedbe (a gyomrod már, khm, foglalt...), s úgyanúgy a férje is egy kedves maci, mert pl. az utcáról hív meg portugál zsidó turistákat - csak úgy - vacsorára. (Rang lehet náluk vacsorálni.)

Mindazonáltal, a nagy, nyáladzó fejemet csóváltam is lapozgatás közben: mindjárt az elején több mint érdekes, hogy a zsidók nem eszik meg a marha hátsó felét - merthogy valami nem kóser ideg fut végig arrafelé... Nem épp értelmes magyarázatot kapunk, ráadásul még egyszer elköveti u.ezt a könyv vége felé - és éppúgy nem érteni. Persze sok  - mai aggyal értelmetlen - előírás van a zsidó konyhaszabályzatban, ez mégis kirívóan érthetetlen. Pl. nem hiszem, hogy a piacon visszadnák a hátsó marhacombot... A szövegben máshol egy apró fogalmazási/gépelési hiba tűnt fel, inkább ezzel magyaráznám az előbbi érdekességet is. Mindettől eltekintve remek kötet. A fák alá vele, országszerte!

konzervatórium
bookline
judapest

[inkább csak magamnak..] 

Legalábbis a tartalomhoz leginkább illő könyborító ez volt az idén:

Mikor híre megy 1802 végén Széchényi Franz gróf könyvtár-alapításának, sokan ajánlkoznak a hivatalba: köztük a költő Csokonai is, akinek azon év nyarán égett le édesanyja háza, meg egyébként is a poéták kenyérvégét eszi. Míves levélben fordul hát a grófhoz állásért: „El kell boríttatnunk a csodálkozástól” – írja bevezetésképpen, s nem fukarkodik Széchényi, a mecénás dicsőségét emlegetni. Igazi barokkos nyalásözön (de hát ez a kor sajátja). Aggódva jegyzi meg, utalva az alapító kitételeire (miszerint csak katolikus lehet könyvtáros): hogy bár ő protestáns, mégis, megelégedne ő bármilyen hivatallal, elég ha csak „cancellista” lesz, majd így folytatja: s a könyvtár mellett „lakni neki maga lenne Potosi, Bengala, Eldorádó.” 
(Még a grófnénak is ír, hiába. Széchényi rendkívül udvarias levélben utasítja vissza, mert már megvan a jelöltje, de azért nagylelkűen jelentős pénzadományt küld a megszorult költőnek.)

Catron Collier: Az utolsó nyár
Alexandra, 2008
ford. Reichenberger Andrea  

kello , fantasticfiction.co.uk , evocatio 

Zavarbaejtő regény, lehányja magáról a címkéket. Angliában "az év romantikus regénye"-díjra nevezték, és ilyen giccses-tarka-"színpompás" borítót is csak szerelmes-ponyva-szemétre mernek tenni a kiadók... Mégsem az.

(Részben) naplóregény ez a második világháborúból, annak is a lengyel-német határterületéről. Egy fiatal német arisztokrata lány kezdi a naplóját írni 1939-ben, a háború kitörése előtt alig pár héttel, és mikor a narrátor a mába ugrál át, még mindig ő a főszepelő - immár 80-on felül látjuk viszont Charlotte-ot.

Újraolvassa fiatalkori naplóját (velünk együtt, mi csak beleqqcskálunk a válla fölött), és megtudjuk, hogyan ment el a kedve a szextől (ált. az élettől) durva német katonatiszt férje oldalán, illetve hogy találta meg élete nagy szerelme egy orosz hadifogoly képében - majd hogy veszítik el egymást, amikor lecsap rájuk a front pokla. Nevestíve: a Vörös Hadsereg.

Szóval..
Íme  megoldás a gazdasági világválságra (avagy recesszióra):
A viagra vénymentessé, valamint trendivé tétele. Komolyan.

Kifejtem:

Megállapításának módja egyszerű: lépj ki otthoni, lehetőség szerint minél viseltesebb papucsodból, vagy még inkább mamuszodból, távolodj el tőle, és annak gyűrődései, megviseltsége nyomán lásd bele önnön magadat, harminc, ötven évvel később. Az én mamuszom szánnivalóan éles képet adott. 

miért látszik meg egyes arcokon, hogy gazdája disznósajton él...?!

légifolyosó, leállósáv.

Garay János (1812-1853) : Balatoni kagylók : költeményfüzér
Hasonm. kiad.. Nemesvámos, Zöld Kalamáris Bt., 2008. [1848]

evocatio

Nem akarom elvenni KálmánG könyvesblogos kolléga kenyerét (és a Bibliofil csemegék c. rovatát), de kezembe akadt Garay János 1848-as, idén reprint kiadású versesfüzete,  a Balatoni kagylók.
A versek nemhogy gyengék,  de úgy vélem, a véleményét ritkán leplező Picidzé kolléga például egyenesen a testi fenyítés kezelésének vetné alá a poétát (gondolom én - majd megáfol, ha nem). A poémák rendkívül erőltetett képek a "magyar tenger" természeti csodájának leírására - az  ilyen költők után tudnák még azok is értékelni Petőfit, akik (bár nem is ismerik - de) ócsárolják. Ennél több értelme, haszna ezeknek a költeményeknek nem nagyon van... Hacsak nem vesszük észre a korabeli prüdéria leple alól kivillanó perverz (?) vágyat: költőnk aról álmodozik, hogy ha már nem kaphatja meg a Füredi fürdőn látott leányt, legalább az ő használt fürdővizében mosakodhasson...

Fetzer, Amy J.: A kilenc tölgy árnyéka [Sicret Nights At Nine Oaks, 2005]
ford. Kosztolányi Klára
In: Júlia különszám 29.: Hudson, Jan: Szerelmi ábécé [stb.], Harlequin, 2008.

Kicsit késő már kibigoznom a világot kisgömböcként elnyelő két ócsó műfaj közös gyökereit, de miután kiolvastam az evocationak (csak neki olvasok néha, legalább fizethetne, b***ki) egy Júlia-különszámot (!), talán sikerült megfogalmaznom a közöst a ponyvában és a pornóban: csak a megérkezést mutatja, az utat már nem.

A szerelmes kisregényben (tartalma a fenti linknél!) ponyvában sokszor szóba kerül, hogy a férfi főhős (továbbiakban: Matschó) sok időt tölt el kaliforniai magánbirtokán álló palotájának könyvtárában, mely nem csak dolgozószobája, irodája is, de bizony olvas is a jóember. Aztán itt van főhősnőnk (továbbiakban: Pucsíta), aki szintén olvasgat - sőt, foglalkozására nézve forgatókönyvíró: garantáltan nem analfabéta. Sokszor számol be a narrátor arról, hogy hőseink "olvasnak" valamit, vagy épp a könyvtásszoba ajtajában botlanak a komornyikba, stb. De soha egy konkrét utalás sincs a könyvekre. (Hiába készült az evocatió-nak...)

Nem terheli műveltségbeli kódokkal az olvasót - ellenben épp elég agysejtet köt le az erotikus jelenetek elképzelése... A vérbőség az agy eme pontján nem kedvez egy másik  - következésképpen vérszegényebb - terület, az ún. kultúra és egyéb nyűgökért felelős axonok reakcióidejének...

"-Majonézes a szád.
Phoebe [=Pucsíta] megnyalta az ajkát, mire a férfi [Matschó] nyelt egyet. Hihetetlenül érzéki gesztus volt."

Nem érzékelteti az erotikát, hanem "megmondja". Mintha nem is olvasnál, hanem direkt pornót néznél. Eléd tartja a csapót: most, spricc! Nem neked kell rátalálnod az élményre. McOrgazm.

"Aztán eljött a megváltó pillanat. Kane [a Matschó] tett egy utolsó, heves mozdulatot, majd mindketten felkiáltottak, és egymásba kapaszkodva élvezték a zuhanást a semmibe."

Nincs szükség a fantáziára. Ami pedig kb. olyan fontos (lenne), mint a törzsfejlődésünkben volt a befelé fordítható hüvelykujj. Ami ma is sok mindenhez elengedhetetlen... Mert ki is veri.

Mármint a biztosítékot. Minek, amikor úgyis sötét van az ilyesmiket olvasó törzsközönség fejében. Ha az állatok olvasnának - no nem táltosodnának meg nagyon, csak épp annyira, hogy könyvet fognának, akkor ők is Júliát, Tiffanyt meg Románát olvasnának.

Kb. akkora élvezet ilyesmit olvasni, mint szex után pornót nézni.

Loge annyira jó képet talált friss posztja "főhősének" kifiurázására, hogy nem bírtam megállni a minden blogger vérében ott rejtőző, ilyenkor a gazdatest [én] teljes neuronhálózatát eluraló multiplikátori tevékenységnek, és terjesztem. De vigyázat, csak saját felelősségre! És 18+ !
Megtekintése felér egy részvétellel egy vizihulla boncolásán, miközben a fülhallgatódba a Fűrész c. opusz hangeffektjeit nyomják ezerrel... Klikk:

...leszámítva, hogy a galambposta mindig csak egy irányba kompatibilis, emiatt néha göcögtem is a film alatt,  de hát ez a film olyan bravúros - még  azt a giccset is elköveti, amire talán csak a mi Kozsónk lenne képes, hogy egy néger szamuráj a főhős...  A kedvenc filmem, na.
Eredetileg az evocatio.blog.hu-ra írtam a posztot, de oda a kutya sem jár (csak szellemkutyák, ha ha ha), inkább idepakoltam, ott meg csak a címkéket hagytam...

Tehát: 

Rendhagyó poszt következik - de érdemes rá, Jim Jarmusch filmje tökéletes a maga műfajában - és közben még könyveket is ajánl...

Egyszer már nekifutottam a film ezirányú feldolgozásának - persze most is csak amatőr kísérletet teszek rá, hiszen sem a fekete fagyis srác francia beszédét, sem  a rap-dalok szövegét nem értettem (és ez azért fontosabb lehet), és ezek bizony aligha mentesek az író-rendező JJ rendkívül kifinomult, utalásokkal és metaforákkal át-meg átszőtt, vagy inkább a film nyelvén: aláaknázott világában...

Anyway, thx for visiting, & welcome!

(...)
ő: egyszerre [olvasok] mindent... tegnap Gömböst Romsicstól, ma egy elég nehéz pszichoanalízises cikket az anya-lány kapcsolatról  - Jessica Benjamin: Bonds of love
...
ő:  lehet, hogy Lipót lesz a vége
én:  bezárt. a könyvtár van helyette!
ő:  jó, akkor olyasmi. ez igaz lehet, épp mögöttem egy hasbeszélő
én:  :DDDDDDDDDDD
ő:  próbálgatja magát
én:  jujj
ő:  de tényleg. már rég óta ide jár
én: bolond?
ő:  igen. súlyosan. szóval igazad lehet, hogy ez van a lipót helyett