A kőszegi zsidókat... kiírtották, majd elnéptelenedett zsinagógájukat a rendszerváltás után privatizálták (!). Elsőnek egy vállalkozás vette meg, majd hitelt vett fel rá (ó kedves bank! milyen érzés volt egy meggyilkolt zsinagógára jelzálogot bejegyezni?!!) amivel később meglépett, így a zjelzáloggal szállt át a következő vevőre.

Ezt a dokufilm már kevésbé érthetően mesélte el, ki és miért, ám végül megismerhettük a zsidó templom két egykori melléképületét megvásárló házaspárt (a zsinagógát kb. 70 milkáért senki nem akarta-tudta megvenni). Ők azok, akik felújítanák a két kis romos házat, de még a műemlékvédelem is keresztbe tesz nekik, nem engedik pl. hogy kávéház, művészház stb. legyen, még mindig csak a tető felújítására kaptak engedélyt...

Miközben minden rohad (1944 óta gazdátlan épületek!), sőt a zsinagógába randalírozni járnak alkalmanként fene tudja kik, mert pl. a kincstár által lezárt ajtót tokostul tépték ki. A film bemutatja: a víz és a penész már teljesen szuvassá tette a falakat, a műemlék (több ennél, ugye?) nyilvánvalóan utolsó éveit, hónapjait éli. Felújítása a hosszú elhanyagoltság miatt már százmilliókat igényelne. De még a két jószándékú 'szomszéd' (az említett házaspár) sem léphet be a templom területére... (Persze bejárnak: takarítanak, sőt, ami nekem a legjobban tetszett, gyermekikkel klezmerzenét hallgatnak nyaranta a hűs falak közt... )

A hitközség maradéka (valamiféle elnökség) joggal gondolta, hogy morbid lett volna nekik visszavásárolni saját egykori templomukat. Ma már fizetnének érte. De minimum nemzetközi összefogás kellen hozzá az irdatlan költségek miatt. Ám ők tehetetlenségüket rosszindulattal kompenzálják: még a sírokat jólelkűségből gondozó (már említett) házaspárt is nyerészkedéssel vádolják meg a kamerák előtt, sőt azt mondják - még a polgármester helyettes is! -, hogy ők nem is hallottak anno az épületek meghirdetéséről...