Grumpynk esernyővel indul el, de mert csak szemerkél, nem veszi elő. Beáll a fa alá (szidja a fát, amiert beázik), majd amikor az eső rákezd, afféle lássuk-muramisten-mire-megyünk-ketten!, marad az ernyő a táskában… Ezáltal nem veszi észre, hogy felszállhatna kicsit odébb is a buszra, megvár egy másikat. Az meg tömve van, és az ilyen ablakon-csorog-a-pára-viszonylat a rémálma. Inkább ’hűsöl’ tovább, még ráfázik egy kicsit, olyan jó, már ha a nemrégiben elmúlt kánikulát idézi fel. Aztán felhorgad benne a horgany és nekivág a 10 percre lévő villamosmegállónak. Közben esik, de lesz ideje szárítkozni: a villamos döcög (vagyis rángat, mert mire elindulna, már meg is áll. Egyazon úttestet használják az autók is, így élvezik a kötött pálya előnyeit.) A dac még erős, nem száll le egy óra múlva sem, megy tovább a terminálig (Milyen thrillercím lenne? „A terminál”?! Esős végállomás, ahol minden este feltrancsíroznak valakit. A magyar Fűrész…) Onnantól visszavedlik a grumpyból az utca emberévé (mint mikor Daredevil civilbe vált). A lábai meg, mint a lovak a részeg gazdát, maguktól beviszik a Gyárba.

folyt. köv...