Kalandozások az erotikus irodalmakban 
 

„Ezentul csak a Rés / eszményi tájain /
fognak bolyongani / esztéta álmaim!”
(Paul Verlaine: Nők)  

Kalandozások az erotikus irodalmakban 
 

„Ezentul csak a Rés / eszményi tájain /
fognak bolyongani / esztéta álmaim!”
(Paul Verlaine: Nők, ford. Szabó Lőrinc)  

Gondolnánk itt rögtön öntelten a hellénekre, netán az egyiptomiakra, ugye? Pedig, ha még nem is kibetűzték, de már imígyen szótagolták (s nem papírra: agyagra!) a női formákat a sumerek: „Ölemet én halomként domborítom: / ki szánt a szűzi halmon, halmomon? / Ölem öntözött föld, Bikámat várja: / ki hajt reá bikát az úrnőnek, nekem?” A műfaj története innen ível szinte töretlenül a pornószínésznővel eljátszott hangoskönyvig. (A. Reyes: A hentes. Michelle Wild felolvasásában)

Az ókorban korántsem minden szerelmes vers szól nőhöz, nőről. Prűd irodalomtörténetünk nemcsak félremagyarázta e műveket, de olykor még hamisította, ’heteroszexualizálta’: nőre cserélte a vágy tárgyát. Vas Istvánék, Szepes Erikáék nyomában Fehér Bence, Csehy Zoltán (őtőle a cím is) sokat tett a szókimondó és hű tartalmi fordítások ügyében.  

És itt most ugrunk pár évszázadot, átrepülünk Villon és a kipakolt mellű reneszánsz fölött... de hopp, fékezzünk csak! Hiszen végre felfedezik a csiklót! Szó szerint: a születő bonctan eme fejleményét írja meg Az anatómusban a méltatlanul kevéssé ismert argentin Federico Andahazi-Kasnya.

De máris ugrunk Franciaországba, 18. század: a kor legtöbbször kiadott, erősen pajzán kötete A filozófus Teréz (1748), amely egy korabeli boszorkánypert és egy álszent, nőket kihasználó jezsuitát is leleplezett, ezért is válhatott oly népszerűvé. A szabados irodalom csúcsa Laclos (legalább háromszor megfilmesített) levélregénye, a Veszedelmes viszonyok (1785), illetve Sade márki egész filozofikus életműve. Sade élete felét börtönben töltötte és csak a forradalom után publikálhatott.

Korabeli magyar libertinus regény nem volt, főleg azért, mert még regény sem nagyon. A kiugrott pálos szerzetes, Ányos Pál (+1784) versben művelte ugyan, de örökösei ezeket később mind elégették szégyenükben. Így azé a Fekete János grófé az elsőség, aki csak boraival tudott választ kicsikarni Voltaire-hez küldött verseire.

A hivatalos prüdéria szelleme ezután hosszú időre Angliába telepszik le: a viktoriánus korban, ha harisnyát nem is húztak az asztallábra, de eltüntették pl. a női szobrok mellbimbóit. A brit nők közt élni kényszerülő britek ezért kb. a hidegháborúig francia vagy itáliai kiadásban olvasták Lady Chatterly és mások kalandjait.

Prüdéria birodalmában valójában soha nem nyugszik le a nap, s büszkén mondhatjuk, ennek az uniónak még erős bástyája hazánk: egy 15. századi magyar nyelvkönyv példamondata pl. máig kipontozva szerepel a történeti szótárban: „Safarina, adj te heves picsát”. Lehet irigyelni a bölcsészeket, akik hozzájutnak az Ómagyar olvaskönyvhöz…

A virágbimbók (és egyebek) feslését megéneklő népdalok mellett igazi ínyencsége is akad  honi irodalmunknak: A pajzán Toldi. Szerzősége máig vitatott, „meggyanúsították” már magát Aranyt, de Faludy Györgyöt, József Attilát is. Leginkább diákkollégiumban születhetett az 1930-40-es években. Jelenleg online is több változata olvasható. „Hajh, még mikor bejárt vígan hegyet-völgyet, Nagy faszára tűzve szűzlányt, úrihölgyet. Nem ragyog már Miklós farka hímes ékkel, Diót ver csak véle, s néha dinnyét lékel.” (részlet az újraírt Toldi estéjéből)

A modern pornóirodalomnak szinte filológusi úttörője Apollinaire lesz a századfordulón. Hírhedt Tizenegyezer vesszője, bár helyenként durvább Sade-nál is, valójában a pornó kigúnyolása, vakmerő persziflázs. (Épp így járt Cervantes is, akinek nagyregénye egy korszak kedvenc műfaját tette nevetségessé, mégis az adott műfaj emblémájává lett.) De már Sade is egy etikátlan világot festett fel, míg az őt tollhegyre tűző kortárs Anti-Justine jó példa a „direkt pornóra”: az elvi „szadizmus” mellőzésével tobzódik a (b)analitásokban és rém unalmas, mert elhagyja (nem is érti) Sade (szándékosan provokatív) filozófiáját. Olyan ez, mintha Bolgár György „átírná” az Elemi részecskéket.  

És 4 könyv a témában:

Veszedelmes olvasmányok Erotikus illusztrációk a 18. századi francia irodalomban Album az Országos Széchényi Könyvtár kiállításáról. Szerk. Granasztói Olga, Kossuth K., 2007 

A 18. századra az irodalmi obszcenitás az egyházellenes kritikáknak szinte védjegye lesz. E században születik meg olvasás intimitása is, csökken a könyvek mérete, társaság helyett visszavonulva lapozzák a könnyen elrejthető, illusztrált könyvecskéket – a kiállítási katalógus címlapján egy olvasás közben meglesett nő éppen magába feledkezik… (Veszedelmes regény c. metszet) Az erotikus (ún. gáláns, ill. pornografikus) irodalom egyik terjesztői központja maga Versailles volt, miközben az egész műfajt szigorúan üldözték: „válaszul” a kiadók nem voltak gyávák akár magát Vatikánt feltüntetni kiadási helyként, bár ebben a játékban talán mi visszük el a pálmát: gróf Fekete János egyik Voltaire-fordítását „nyomattatott Szabadoson” megjegyzéssel látta el.
Hazánk kevés ilyen kötettel bír, sok példányt hivatalból semmisítettek meg a múltban, jellemző adat: Mária Terézia korában 5 ezer mű szerepelt indexen. Legmohóbb hazai könyvgyűjtőnk Erdődy Júlia grófnő volt, több mint 2 ezer címet számlált csak a francia könyvtára, ebből félszáz tartozott ebbe a speciális gyűjteménybe.
December közepéig látogatható a kiállítás (www.oszk.hu) - mit nekünk az inkák kincsei meg Hogarth? Ez az év tárlata. Fel, Budára!  
 

*

Szomjas oázis  Antológia a női testről
szerk. Forgács Zsuzsa, Jaffa 2007 
 

Úrnők írnak, megint. Testkönyvet. Akárcsak a Kitakart Psyché c. sorozat előző, hírhedt, sőt egyes kritikusoknak „irritáló” kötete, az Éjszaki állatkert (antológia a női szexualitásról, 2005), ez is provokálni, csiklandani indul a kortárs irodalmat…
A recenzens a még szerk. alatt álló kötetbe tekinthetett bele (lapzárta után, velünk kb. egyidőben jelenik meg), ezért most megvallja, mert maradt rá esély: úgy szeretne már egy női választ kapni Karinthy Capilláriájára…! Mert ha női test? Akkor ott a férfié is, ha árnyékban is, és viszont. Ez a viszony nem lehet vegetáriánus.
33 nő hányszor is több mint 8 és fél? És némelyik többször is… Nincs menekvés. A 600 oldalas antológia le fog taglózni. Amíg a „Vallomás porcikáimról” elvonja a figyelmedet, addig beindul a „A vágy artikulációja ”, s „Kitekert nyakkal a füstölt hús felett” elolvashatod a fülszövegeben: „Akarod tudni, milyen hóesésben, gépfegyverropogásban szülni? Milyen lehet három mellből szopni és szoptatni?”  
Egy női kritikus (nem fordítva! így píszí) írta még a korábbi kötet nyomában zajló vitáról: „tűsarkos pinaverés”… No, ennek fényében készüljünk fel a várható kritikákra…   

*

Szendvics vörös kaviárral válogatás az orosz erotikus irodalomból
vál., szerk. és a jegyzeteket írta M. Nagy Miklós 
ford. Abonyi Réka et al., Budapest, Noran, 2006

Az Erato a legszínvonalasabb kortárs erotikus antológiasorozatunk, olasz, magyar, orosz kötetei közül ez utóbbi a legfrissebb. (Bár a címe az olasznak a legvonzóbb: “Kagylócskám bizsereg”)
Az orosz föld mindig klasszikusokat termett, nincs olyan időszak, hogy ne volnának íróik a legnagyobbak közt, ma éppen úgy (Pelevin, Szorokin, Ulickaja), mint a cári vagy kommunista időkben. Ehhez adjuk hozzá, hogy a kultúrpolitika a cenzúrával volt egyenlő, és máris látjuk magunk előtt, ahogy a politikai olvadással egyidőben gejzírként törnek elő a mindeddig búvópatakként terjedő szövegek (hmm, ezeket a képeket az izlandi irodalomra tartogattam, de onnan dafke nem adnak ki erotikus antológiát…) Oroszhonban egy ideje ez a könyvkiadás egyik húzóágazata… A gyűjtemény, akárcsak irodalomtörténetük (a nem mellékesen lábfetisiszta) Puskinnal indít – és itt meg kell jegyeznünk: a neve alatt futó pornográf napló hamísítvány. Olvashatjuk még a Lolita első, még orosz változatát (A bűvölő), az “orosz D. H. Lawrence”-t: Arcibasevet, vagy az “orosz Henry Millert”: Limonovot, vagy éppen a nem mindig proletár lelkületű Majakovszkijt: “…farkam, mint holmi hőslegenda, szájról szájra jár” (Párizsban...)  

*

Vámos Miklós: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)
Ab ovo, 2007  

kello.hu , libri.hu , ÉS.hu (részlet) , délmagyar.hu , abovo.hu , muvesz-vilag.hu