Vitis Aureus, 2008
szerk*.- utószó: Praznovszky Mihály

[*nincs feltüntve, de legalább megemlítik, mikből rakták össze a kötetet: A Bakony, Emlékezések, A két ördög vára, Tünemények c. EK-íársokból.]

E.K.-ról ,  a Bakony régi kiadása , tartalomjegyzék , Evocatio.blog.hu

Tudták, hogy Napóleon egyik lánya Sobri Jóskával kufircolt?

Na persze ez csak mendemonda - Eötvös lelkiismeretesen lajstromozza a Bakonyhoz fűződő összes anekdotát és legendát. Alapos: nem zárja ki teljesen a fenti pletyi igazságtartalmát sem (legalábbis nem midne n említésekor. Persze inkább ellene foglal állást.) Ugyanis épp akkor szökött meg papnevelőjétől egy pápai nemes fiú, amikor feltűnt a színen Sobri - és aki akkor lett (állítólag - erről máég lesz szó) öngyilkos, ami után nem sokkal feltűnik újra az előbbi nemes, immár szép szál férfiként: Csikós Csúzy János. (Sobri a legenda szerint szíven lőtte magát, amikor bekerítették és már nem menekülhetett - ám még aznap elásták minden társával együtt, és csak valószínűsítették, hogy a legmódosabb rabló lehetett ő ("arany szűrkötő"). Mindenestre többé nem jelentkezett.
Ja, a hölgy pediglen Madame Pelissier vala, de több infót már nem árul el Eötvös.) Ma már a gugli sem tud róla.

Persze ez csak afféle fülszövegre való szenzáció lehetne, a kötet értéke inkább egy átfogó legendárium, néprajzi és memoárkötet a reformkor, de inkább a 18. század egészének Magyarországáról - és persze főleg a Közép-Dunántúlról (szíve csücske: Veszprém vármegye, de ugrál Zalától Somogyig). Eléggé régies a nyelvezete, és nem épp irodalmi igényességgel végigírt szövegek ezek, afféle öreguras lúdtollpiszmogás, legalábbis ahhoz képest, hogy mindezt az 1900 körül esztendőkben veti papírra a jó öreg prókátor, inkább hasonlít Vas Gerebenhez (sőt, semmiben sem tér el tőle), mintsem a már publikálgató (leendő) Nyugatosokhoz... Sűrű a szöveg, mint a bakonyi bozót, vagy a veresborok alján összegyűlő seprő: nem ízes, de megmutatja, milyen volt a bor kor. Persze ízes kis archaizmusokkal van tele - ha innen nézzük. Néprajzos, nyelvész  örömmel bóklászhat a szövegben - de mint  az utószó is felhívja erre a figyelmet:  forrásként egyik hasonló szakmabeli sem használhatja, ahhoz bizony felszínes, pontatlan és dagályos.

Annak, aki szereti a kosztümös filmeket, s ha lenne időgépe, a romantika korába utazna vissza - főleg a poros, sáros,  urambátyámos kanásznótás Magyarországra, annak ajánlom. De ez a Bakony semmiképpen nem a Párizsa senkinek. A hétmérföldes csizma cuppog a sárban...