Bollmann, Stefan: 
Az olvasó nők veszélyesek 
[az olvasó nők a festészetben és a fotóművészetben] 
Elke Heidenreich előszavával, Bellák Gábor magyar kiegészítésével 
ford. Sárossi Bogáta
Scolar, 2008.

 
Kovács Ágnes
Szomjas oázis-címlaplány
(1975-2008)
 emlékére

Az album olvasás- és gendertörténettel átszőttt bevezetőjét olvasván jutott eszembe Szerb Antal, aki ugye kitiltatott volna minden nőnemű egyedet a könyvtárak olvasótermeiből (ennek komolyságából levon valamennyit, hogy ezt egy irodalmi, s nem tudományos művében vetette papírra). Avagy: 1. a nő önmagában is veszélyes, 2. Az olvasó ember veszélyes. Add össze: az olvasó nő mindennél veszedelmesebb. Ahogy Marie von Ebner-Eschenbach mondta: A nőkérdés akkor született meg, amikor a nők elkezdtek olvasni. Persze sokfélék az olvasó nők. Dr. Stefan Frank (Marcsi néni) és Voltaire (Bovaryné) egyaránt megfordul a kezükben.

A poszt címe - M. Vargas Llosán keresztül - Flauberttől származik, aki szerint az egyetlen módja az élet elviselésének, hogy úgy elkábítjuk magunkat az olvasásással, mintha csak egy orgián lennénk. (Azt nem ajánlom, hogy keressenek rá a neten az olvasás+orgiára, mert a gugli hajlamos lesz elsiklani az első szó felett. ...Én szóltam!) 

Az albumba olyan festményeket (és pár fotót) válogattak a középkortól a huszadik századig, amelyen nő(k) olvas(nak), könyvet, levelet. Kevésnek hangozhat, de gyönyörű és érdekes kötet született belőle.

[vagy tovább itt: http://konyves.blog.hu/2008/10/28/a_vegeerhetetlen_orgia ]

Szerkesztői nem prűdek: az album ábrázolásai közt feltűnik a 18. század tipikus, "fél kézzel olvasható irodalma" is (cop. Rousseau!), illetve a magához nyúló úrnő P.-A. Baudouin festményén (Az olvasmány, 1760 k.), melyen a hölgy egyik keze eltűnik bő ruhája alatt:

E tekintetben a másik végletnek az olvasó sírszobor mondható, Aquitániai Eleonóra sírmelékén (1204-ből).

Alapos olvasástörténeti áttekintést kapunk: középkorig azt nézik furán, aki magában, csendben olvasna. Ma talán együgyünek véljük azt, aki fennhagon olvas... De ott van a társaságban való olvasás ügye: a magányos aktus ideje jobbára csak az újkorban, a kisméretű kötetekkel érkezett el. S hiába a forradalmi protestantizmus, a magányos olvasástól még Luther is óv - pedig ő még csak a Biblia tanulmányázásról beszélt, nem a romlott 18. század pornográf könyvterméséről...És ismét itt a könyv nagyságának kulcsszerepe: mert sokáig muszkli kellett a nagy kötetekhez: a - khm - maszkulin olvasásnak szintén az újkor kismérertű könyvei vetettek véget.

De lapozzunk bele:

Domenico Fetti Melankóliáján (klikk! tessék megnézni!) mintha büntetésszámba menne a könyv, míg az Olvasó lány c. képén (1620 k.) már szinte maga a lopott öröm:

Figyelemreméltó az eltartott kisujj Jean-Honoré Fragonard Olvasó lányánál:

Pikáns tud lenni: Simone Martini (1333) (és sokan mások) Angyali üdvözletén éppen olvasás közben "zavarják meg" Máriát - aki gondosan beteszi egy ujját könyvjelzőnek, szinte úgy, hogy majd folytatja, ahol abbahagyta, ha "végzett" az angyal...

Ezt a neten keresgélve találtam:

A szentképek után azért megkérdezhetjük magunktól: miféle attribútum lehetne ma egy kézben tartott könyv? Egy könyv magában elárul-e bármit is az emberről? Ma már talán nem elég ennyi: hogy meséljen arról, aki kézben fogja, kell a szerző, a cím is. (Posztírónk pl. mindig csalódik picit, ha egy szemrevaló lánynál Coelhót lát.)

Az olvasás aktusát sok szempontból ábárázolták az idők során - és ennek megfelelően válogatták a kötetbe is. Az olvasás mint bujaság jelenik meg a Mária magdolna olvas c. képen (F. H. Fügernél, de ő tkp. csak másolta a témát: Corregionak a második világáborúban elveszett hasonló c. képét. Erre tényleg klikkeljetek, megéri, nem tudtam idemásolni, csak kicsiben:  De az olvasás szerepelt mint megrontó, ártó dolog is: mint nem lányoknak való dolog, stb. Ugyanakkor megjelenik mint a lábadozó lánybeteg mulatsága is - utóbbi szemlélet persze már a modern korra jellemző.

Ami a könyvek ábrázolásnál feltűnt a recenzesnek: minél modernebb egy festmény, annál kevesbé törődötött azzal a piktor, hogy - amennyiben mi, nézők belelátunk a nyitott könyvbe - kidolgozza annak részleteit is: a középkorban még precízen belefestetették a szöveget is, akár el lehet olvasni azt, amennyi látszik, ám később ebből már csak egy-két durva ecsetvonás maradt. 

Magyarok is szerepelnek a hazai szerkesztő jóvoltából a kötetben: Györgyi Giergl Alajos, Munkácsy, Benczúr, Rippl-Rónai, Perlmutter Izsák (Ernyő alatt). Utóbbit idézném meg, talán kevéssé ismert:

És a csúcs, egyszerűen nem lehet ennél jobb zárszótképet találni: egy szál fürdőruciban James Joyce-t olvas Marilyn Monroe...  (Eve Arnold, 1952. Klikk a nagyításhoz!)

(Egy bizonyos Richard Bwrown irodalomprofesszort nem hagyott nyugodni az Önökben is bizonyára feltörő kíváncsiság: Marilyn pózol, vagy valóság? Nos, a fényképész elmondása szerint MM már ezt olvasta, mikor ő megérkezett hozzá, majd munka közben a szünetekben is folytatta. Sőt, hangosan olvasta, hogy - saját bevallása szerint - jobban megértse. És a kép tanúsága szerint bizony már a vége felé járt... Hányan mondhatjuk ezt el magunkról..?)

Régóta nem foghattunk kézbe ilyen szép válogatást a témában. Érdeklődőknek: klasszikusnak számító előzmény André Kertész fotóalbuma, az On Reading, 1971-ből (és amelyben budapesti fotók is vannak).