kiforrta magát. murci blogja volt

Prófécia Szomolyáról
Kaló Imre borásszal beszélget Benkei Ildikó és Jámbor László
Kairosz, 2008

kello , kairosz ,   

Hallottatok már vörös aszúról? A Turán nevű, Egerben kialakított magyar-francia, piros, édes szőlőből varázsolja - pontosabban hagyja elővarázsolódni - Kaló Imre. A turánt Csizmazia Darab József egri borász nemesítette, Szomolyán pedig Kaló telepített hozzá először kékszőlőt, 1998-ban. Egyik titka, hogy alig terheli a tőkét, a már botritiszes fürtökkel számítva lemegy - a több kiló helyett -  20 dekára tőkéntként. A mester ezt az elvet követi többi minőségi bora esetében is. (Mennyi lehet palackja?! Az eheti, várbeli borfeszten sajnos nem jelent meg Kaló.)
És a híres szomolyai cseresznye... megtudjuk, ahol jó az előbbinek, ott remek bor is terem. Kaló a helybeli cseresznyéskertet is "rehibiltálja". Ilyen ember kéne több az országba.

...Meg beszél össze vissza mindenfélét, kitűnően hozza a sorozat nem kis részére jellemző görcsölést, pl. bezzegmagyarozik: ó, a dicső múlt: a magyar szürke, a mangalica, meg a jó magyar nép, akin átok ül és féreg rágja-féle hamis romantika, stb. De leginkább: hogy a borkóstolástól fél mellékmondatban eljut a Kossuth téris gyurcsányozásig - nem mintha ebben nem lenne igaza, de ha azt hiszik a sorozat szerkesztői, hogy ez az igazán hozáadott/élvezeti érték a könyvekben, akkor nagyon tévednek. Dugóíze van.

Karácsony Benőről lesz film, azért. Róla meg abból az apropóból, hogy 120 éve született az alig ismert nagy erdélyi író. (Hányat ismersz? Wass, persze, meg Tamási, Sütő... és még?)

Egy ember, aki azért halt meg, mert elcsatoltuk Észak-Erdélyt. Ritkán szóba kerülő veszteség, amikor ezt emlegetik... u.is a magyar csendőrség segítségével került náci lágerbe - egész családjával együtt - az erdélyi magyar zsidó író. Aki akkora regényt ajándékozott nekünk a derűs életerőről, hogy csak Romain Rolland Colas Breugnon-jával állítható párba. Sőt. Mert a francia regény a pestises középkorban játszódik, a Napos oldal (1. kiadása: Kolozsvár, 1934) viszont a 20. századi Erdélyben...

Régen olvastam már: amikor elkezdték kiadni életművét - ami sajnos nem nagyon lendült be, de még lehet reményekedni. Ezt jegyeztem fel róla pár szóban magamnak, amikor kiolvastam remekművét: Hőse, Felméri Kázmér, a magyar Colas Breugnon, a székely szívósság, humor, életigenlés és hetykeség újabb jelképe lehetne Úz Bence vagy Ábel alakja után. Olyan derű parázslik a sorokból, ahogy csak a kora tavaszi szél képes melengetni. “Milyen ember vagy te, hogy mosolyogsz és jól érzed magad ebben a galád században?”- szögezik neki a kérdést, s még őt tekintik ordasnak, mert nem lesunyt fejjel szaglássza végig életét a falkában.

[Kieg.: változatlan címmel a Janus Egyetemi Színház vitte színpadra, Venyige Sándor átdolgozásában.]

Duna tv , nol.hu , stop.hu , Legeza Ilona a könyvről

Duna tv, vasárnap este, fél9-től.

T. olvasóim! Néktek akadt akár csak egy olyan könyv (irodalom!) a kezetekbe, ami befolyásolta az életeteket?!

Nekem talán csak Kassák önéletrajzi regénye, de az is csak elméletben...

Hiába a sok száz okosság?

Van egyáltalán az irodalom mátrixán túli bölcsessége a könyveknek?!

Imelda Marcos, 1986:
"Nem igaz, hogy háromezer pár cipőm volna. Csak ezerhatvan."

Jacobbi, Paola: Akarom azt a cipőt!
ford. Kalotai Judit
Ulpius-ház, 2008.
2

kello.hu , bookline

Alapvetés a női könyvpiacon... Téphetnénk a hajunkat, hogy jódolgukban már megint milyen marhaságokról jelenik meg könyv a bulvárkiadóknál (remélem magára veszi azt az Ulpius), mégis abszolváltam. Együgyü, bár szellemesnek akar tűnni, és felszínes - de legalább csapong, így valamelyest édekes is az olvasónak a laza sorokban ólommal megszórt 190 oldal.
Ilyesmiféle sarkalatos problémákat vitat meg a román származású olasz divatmegmondó néni: Mikortól hordanak majd a férfiak is magas sarkút? stb. Arra csak egyetlen példa, hogy miért kéne kiverni a tollat a kezéből: az, hogy kényelmetlen a csizma viselése hosszabb távon, tudjuk, de ő ezt felfedezésként adja elő, másrészt ezzel a körítéssel: nem javasolja a viselését pl. Theo Anghelopoulos filmjéhez, mert a több mint 3 óra alatt elgémberedik a lábunk... Ééérted? Nemcsak vicces, de művelt is. Azért akad poén: az a pasi, aki segíteni tud a cipőválasztásban, olyan (ritka), mint az a nő, aki magától felismeri a leshelyzetet...

Egy kis cipőtörténeti kanalazás, ha már:
Az első gumitalpú tömegmodell egyidős a komenizmussal: 1917-es, csak épp amerikai.
A 15. században elterjedt a széles férficipő: egyik oka, hgy állítólag VIII. Károly egyik lábán 6 ujj volt. És feljegyezték a tengerentúlon is: VIII. Henriknek volt 17 cm széles cipője is. Aztán persze a böszme cipő a hatalom egyik szimbóluma lett...
[Összehord hetet-havat, nem folytatom]

...akkor az bűnügyi [telistele erőszakos bácsikkal], fantasztikus, vagy szerelmes regény?!

Erről van szó: Ward, J. R.: Síron túli szerető, Ulpius-ház, 2008.
("...Rhage belsőjében tomboló vadállat időről időre kitörni kénytelen, hogy vérszomját oltsa, s ezzel már több mint száz éve él együtt. A nőket csak eszközként használja, hogy fékezhetetlen indulatait levezesse, mígnem egy napon meghallja a világ legédesebb hangját, amelynek tulajdonosa Mary. A lány pedig talán megszelídítheti a benne lakozó fenevadat, elhozva ezzel számára a rég várt békét...")

Anami, valamint skatulyázgató szakkollégám, számítok rátok..!

Bártfai Barnabás: Csodálatos úticélok (Bali, Szingapúr, Mexikó, Brazília, Kuba) 
Rónay László: Fradi-szívvel hegyen, völgyben 
Beauvoir, Simone de: Képek, káprázatok 
Ellis, Bret Easton: Amerikai psycho 
Cseh Károly (ford. és szerk.) : Atlantisz felé  Mai orosz költők 
Szolzsenyicin, Alekszandr: Hogyan mentsük meg Oroszországot? 
Chocas, Viviane: Magyar bazár 
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára
Gerlóczy Márton: A szabadok testvérisége
Ambrus Lajos: Lugas - more patrio
Kiszely Gábor: Szellem a célkeresztben  Csoóri Sándor és a politikai rendőrség ügynökei
Bächer Iván: Intőkönyv
--

"...Jobbára. Meg férfiakéban is, persze. De a pasik inkább a markukban tartanak, nem nagyon érhetek hozzájuk. (Őket könnyebb is megfigyelés alá vonni.) A nők viszont babusgatnak bennünket, puha- és keménykötésű kollégáimat egyaránt. A méret pedig igenis számít, bármit is híresztelnek erről: sem a túl kicsit, sem a túl nagyot nem szívlelik. Ja, és kevésbé tesznek ki minket idegenek pillantásainak: átvetik egyik combjukat a másikon, és beleültetnek az ölükbe... Ezért is szeretjük őket jobban a pasiknál. Aki férfi létére az ölébe simítja a könyvet és nem egyzerűen csak használja, hanem szinte összebújik vele... az más, mint a többi..."
(1 könyv)

tovább itt

Kiszely Gábor történész szererencsés, mert a legjobb témákat kutathatja, s egyetlen nap alatt annyi érdekes, sőt médiaszenzációnak ("XY is ügynőőők!!!") beillő levéltári leleletre bukkanhat az Eötvös utcában*, mint kevesen a szakmájában. A szerzőnek régóta kutatási területe a kommunista-szoci idők állambiztonsága, titkosrendőrsége, erőszakszervezetei, vagy épp ügynökhálózata.** Ám ahogy eredményeit tálalja, az nem vall történészi erényekre. Legújabb, a Csoóri Sándor körüli megfigyelésekről szóló kötete (Szellem a célkeresztben. Csoóri Sándor és a politikai rendőrség ügynökei, 2007) nem csak szerkesztői, lektori utómunkáért kiált, de minden szakmai alázatnak, fegyelemnek híján van. Az még rendben van, hogy mintegy jellemkarakterológiai jellemzést nyújt bevezetőjében a valóban alávaló kommunista embertípusról, de aztán tobzódik a sértegetésekben, alázásokban, amikor konkrét személyekről szól: persze, ezek ez alakok mind megérdemlik a szitokszót - bár életükben még azt sem kaptak soha, hiszen nem volt a testületben igazi átvilágítás -, de mindezt a káromláshalmazt egy történész tollából olvasni több mint meglepő.

Úgy felhergeli magát szidalmai közben, hogy nem ritkán saját nyelve is megbicsaklik olykor - miközben azért is sokszor minősítgeti a szolgálat embereit , a jelentésírókat, a hálózat rendőrtisztjeit, mert azok trehányul, sokszor valóban primitív magyartalansággal "fogalmaznak". Szóval néha bizony komikus a nagy hevület, visszaüthet.

Ha Kiszely nem is egy pannon Tacitus, de görögös epiteton ornansokkal bőven él: pl. (Szirmai István) "szellemi bélpoklos" (p39.), (Aczél György pedig) "spirituális parázna". Még hosszab szusszal ilyeneket vág ki: "náciból fajzott kommunistává vedlett tetemfasiszta" (Király István, p55), vagy "nyelvi inaszakadt" (Schmidt Gábor tanársegéd, p74), stb stb., akad ilyen bőven.

Ellis, Bret Easton (1964) : Amerikai psycho
ford. Bart István, Európa

No annyira nem is rossz író ez az Ellis. Annyira nem...
Ja, és a porszívós, patkányos, szögbelövős vagy bármely másik kivégzés jelenetei helyett az zavart a legjobban, hogy a fordítónak hála, ilyeneket olvashattam: 'és megkérerdezte, kér-e limát a poharába?' vagy: 'egy szelet limát rakott az árványvízbe szervírozás előtt'. Stb, stb... Kitalálta mindenki, hogy a lime-ot tolmácsolták nekünk eképpen?! Brrr.

Bart tanár úr (alsó kép) egyetlen mentsége lehet, hogy amikor készült a fordítás, talán még ismeretlen gyümölcs (zöldség?) volt a lime/lájm kis hazánkban...

(innen a kép)

Amikor észrevettem az adminban, hogy valaki ezzel: "baszni+a+rezet", talált ide a blogomba, már majdnem elkezdtem röhögni  - aztán rájöttem, hogy van alapja...
Jobb ha vigyázunk a szánkra, amikor a művészetről szólunk. Vagy épp ellenkezőleg? így terjesztjük a kultúrát?  :)

"Nem tudok olyan nőhöz vonzódni, akt nagyon okosnak tartok. Valahogy úgy érzem, mintha homoszexualizmus volna."
(A Pendragon legenda, 2005. 139.o.)

És ki ne emlékezne a csipkelődő filológ humorra, mikor kitiltaná az összes  szép nőt a könyvtárakból? mert hogy mennyire elvonják a figyelmet...

Erről ír egyébként - többek közt - a Gondolatok a könyvtárban c. elbeszélésében is... Azután übereli magát:

"Ha diktátor volnék, minden szép nőt becsukatnék. A világ menete sokkal békességesebb lenne."
(u.ott 227.)

Ennyit a humorosabb szemelvényekből, akadnak a mesternek enyhén hímsovén kiszólásai is, azokat még tartalékolom, nehogy lerohanják a blogom az amazon feministák...

(filológ filé)

"Ezen az éjszakán, mikor Erzsi új Erzsi volt és egyben történelmi, emlék-Erzsi is, és amikor Pataki Zoltán levele és az Ulpiusok körülötte kerengő emléke mélyen megrendítette, Mihály megfeledkezett régebben tett fogadalmáról, és házaséletébe olyan elemeket vitt bele, amiket Erzsitől mindig távol akart tartani. A szerelemnek bizonyos kamaszos, fiatal fiúk és szűz lányok közt divatozó módjára gondolunk, amellyel a gyönyört kerülő úton meg lehet szerezni és minden felelősség nélkül. Vannak emberek, akik mint Mihály, ezt a felelőtlen gyönyört jobban szeretik a teljes komolyságú és szinte hivatalos jellegű élvezeteknél. De Mihály önmaga előtt is mérhetetlenül szégyellte ezt a hajlandóságot, mert tisztában volt kamaszosságával, kamaszkori kötöttségével, és mikor Erzsivel, igazán komoly, felnőtt szerelmével intimitásba került, elhatározta, hogy Erzsivel mindig csak a hivatalos szerelmi formák közt fog érintkezni, mint ahogy illik két komoly, felnőtt szerelmeshez.

Ez a firenzei éjszaka volt az első és egyetlen kivétel. Erzsi csodálkozva, de szívesen fogadta és viszonozta Mihály szokatlan gyengédségeit, nem értette a dolgot, és nem értette utána Mihály éktelen rosszkedvét és szégyenkezését sem.

- Miért? - kérdezte -, hiszen nagyon jó volt így is, és különben is szeretlek.

És elaludt."

(Szerb Antal: Utas és holdvilág)

:O)
Szerintetek most pontosan itt miről is volt szó...? Ne feledjük: a harmincas években járunk..
Na jó, csak arra vagyok kiváncsi, ki meri ezt kiírni kommentben, ezen a tisztességes kispolgári blogon!  :)

by Valachi Anna: A pszichoanalízis és a magyar irodalom
[ebből mazsoláztam:
Typus Budapestiensis Tanulmányok a pszichoanalízis budapesti iskolájának történetéről és hatásáról. Szerk. Erős Ferenc, Lénárd Kata, Bókay Antal. Thalassa 2008, 213-260.]

1908 több szempontból is mérföldkő: a Nyugat megjelenésae után alig pár héttel látogatta meg Freudot Bécsben Ferenczi Sándor. Aztán később ő, a leghíresebb hazai szakember ápolta hetekig Bródy Sándort, aki, miután elhagyta őt Erdős Renéé, öngyilkossággal pórbálkozott. De a Lédától megviselt Adynak már nem ajánlott kezelést: nem merek lángészhez nyúlni - magyarázta levélben Ignotuséknak...

Ady korábbi arája, Dénes Zsófia (Zsuka) Freud dokival készít interjút 1918-ban. Előtte már a betege is volt... (D.Zs. amúgy 102 évig él: 1987-ben halt meg!)

Kosztolányit Ferenczi ismerteti meg D. H. Lawrence-szel: hoz neki Angliából egy - ott már indexre tett - példányt a Lady Chatterlyből.

Inak és izmok...

A nyolc 9 aranyéremre tervezett csúcstenyészállat.
Az interaktív testkiállítás aug. 6-24-ig tekinthető meg, majd' minden csapból.
Egyébként ezt gondolom.

Rónay László (1937) : Fradi-szívvel hegyen, völgyben
Kairosz, 2008

kello , filológ filé  
5

Igen, a nagy költő fia, az irodalomtörténész, a fociról... És persze a papájáról, aki kivitte őt kamaszkorában a Fradi-pályára - és kezdetét vette élete első és leghosszabb ideig tartó szerelme. De persze anekdotázik saját szakmájából is. Meg arról, hogyan lett "fasiszta" a Fradi és volt-e ügynök a Vigilia szerkesztőségében, és milyen diákat vetített esténként unokáinak a költő Rónay György, és hogyan készült a "spenót": a nagy szocialista irodalmi kánon... Zöld-fehér kaleidoszkóp ez az ánti időkből: Lenin- és Sztálin-arcképek az egyik hazai irodalmi pápa karácsonyfáján. A fradis Kovács Zoltánt egy irodalmi szaklapban fedezték fel? Ki beszélt így: "-Faszikám, te leszel a latintanárom!"? Mit jelent az, hogy "azért nincs borjúhús, mert abból lesz a marha!"? Rejtélyes WC-papír gurigák egy magyar író hagytékában.

Vattacukor azért, mert kissé nyálas, csöpögős, ragacsos (de igazán a rajzfilm javára szól, hogy valószínűleg csak néha ugatott bele a Disney a Pixar munkájába), és azért az amcsik pofájába, mert talán még Al Gore-ék filmjénél is jobban beledörgöli az átlagamcsi retinájába a valóságot, hogyan is élnek ők... (Nem mesélem el, tessék megnézni. Az előzetesek csak a kis robotra fókuszálnak, pedig a film második felében a főszereplők már mi vagyunk.)

Maga a film pesze édes, kedves, vicces, stb. Erről ennyit :)

Az "átlagamcsi" szóra visszatérve: tragikus, ha ez a sztereotípia valóságossá válik. És míg nincs pl. átlagmagyar, átlagfrancia - jó ideje létezik már az átlagamerikai, akinek ökológia lábnyoma egy-egy megyényi területet fedne le nálunk (persze mi, Európa sem dicsekedhetünk nagyon), az agya olyan barázdált, mint a filmbeli EVA búrája ("majd ültetünk pizzafát"), és egész civilizációjuk a felfekvéses sebektől bűzlik - a filmbeli űremberek, az űrturisták leszármazottai már lebegő "hord-ágyakon" élnek.

port.hu