Lisznyai Kálmán (1823-1863) válogatott versei
az előszót írta, a verseket vál. Zonda Tamás
Madách Irod. Társ., 2009

evocatio

A legnagyobbak egyike. Mármint az epigonok közt. (Neki a Petőfi-epigonság jutott.)
Holdkóros, uncsi, képzavaros és giccses. Pl.: "ha tokajit iszunk, az Istennel csókolódzunk", vagy: női szemből "reája vetődő kéjvillám", vagy:

"...Ábrándjaim bájegének
Csak felhője maradt;
Csillagai mind elhulltak!
S a reményhavak alatt, (...)"

Mégis, kétszer annyi verseskönyve fogyott, mint Petőfinek. Ő az 1850-es évek... (kit bántsak meg a maiak közül?) Coelhoja Müller Pétere :)  Szóval mindenki ismerte és (majdnem mindenki) szerette... Tkp. nem is ő hibás, ő csak a magyar átok egy tünete... a sírva vígadás és könnyeket nyeldeklés kelése a Magyar Orcán (na ez már azért olyan munkveronikás volt). Még Petőfi is dícsérte egyszer - de hát mégsem kritikus volt, nézzük el neki ezt a botlását.

 A könyv tkp. válogatás Lisznyai vesresköteteiből - és zavarba ejtő a szerkesztő üzenete: miszeritnt  ő azokat próbálta kiemelni az életműből, amelyek ma is kiállják az idő próbáját...

Az a legszánalmasabb az ilyen műköltészetben, hogy fogalma sincs a népköltészet erotikus motívumkincsének lényegéről, így az onnan lopott hasonlatok nevetségessé teszik az ilyen alakokat:

Vigyázat, 18+ !!!

"(...)
Bimbóidat koszorúba
Kötözöm,
Öröm aranyharmatjával öntözöm.
S felteszem egy fehér-ezüst olrárra:
Barna babám
Fehér cici-
dombjára."

(Palóc dalok LXXI.)

(Kiemelés tőlem.) Most pedig megyek és tanulományozom Szilágyi Márton könyvét: Lisznyai Kálmán : egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai (Budapest : Argumentum, 2001)
Reszkessetek!