kiforrta magát. murci blogja volt

Előember fn, evol. 1. műveltségi szint, 2. aki sok könyvnek csak az előszavát olvassa vö. még: előtanulmány, előzetesben lenni, beelőzni, előbőr stb.

Egy kezdeményezés, amelyre 2076-ban majd átveheti valaki az irodalmi Nobelt... :op

"Érdekel, hogy pl. Nabokovot hány író idézi meg regényeiben, műveiben? Vagy Kafka Josef K.-ja hol bukkan fel újra? Vagy melyik kortárs író élesztette fel Odüsszeusz nejét? Nézz bele a Címkefelhőbe (Nabokov, Kafka, Homérosz címkék alatt), és egy kattintással feltárul az író virtuális idézettsége, az írók vagy szereplőik meg(/fel/be)idézettségének iwiw-je, ha úgy tetszik. Az adatbázis a tudományos kutatásoknak is a rendelkezésére áll majd, ha - a Te segítségeddel - kiteljesedik, és ezres tételekben dolgozza fel a világirodalmat. Jelentkezz emailben társszerzőnek! Olvass, jegyzetelj, bővítsd! A módszer: maga a poszt tkp. üres maradhat, de pl. recenziók linkjét tartalmazhatja: a munka eredménye a Címkefelhőben látszódik, a posztok lényege a címkesor. Ha pl. csak Josef K.-t "idézi be" a szerző, akkor is Kafka legyen a címkesorban, de a posztban esetleg leírható, mely oldalon bukkan fel a kölcsönvett szereplő... Ez egyelőre legyen egyéni a munkatársaktól függően.)

Egyfős kamaradarab, én és a vasaló: sajnos a valóság sokkalta prózaibb, mint a címből gondolnád, kedves olvasóm, aki valami hard metal pornót vár netán: tegnap végigvasaltam a délutánt, no meg 23 - igen, mondd ki: huszonhárom - inget... Ami az ingállományomnak közel a kétharmada. És, hangsúlyozom: férfiinget, nem holmi fogason száradó spagettipántos blúzocska :)  Márpedig a férfiingség azt jelenti, hogy oldalanként van 2x6 felülete (nyak, ujjak, mell, oldal, hát, váll, s ez mind szorozva kettővel! Mert ugye hátulról is...), amiket külön le kell teríteni, és kisimítani  - és a pofádba csapó gőzzel megdolgozni, miközben a kinti hőmérőben a higany - árnyékban - a 25-30 fok körül tántorog. Mely drágaköveket csiszatolják 24-szer?! Na annyit ér az én ingem, vasalás után. Csak azt nem értem, hogy lesz ebből kapcaszerű valami, miután kis ideig rajtam van? (Valami ingségről olvastam/írtam itt is - vigyázat, irodalom) 

Utána jutalmul (0% mulatság, de férfimunka volt) ledőltem a Bábelt nézni. S innentől, sipogás helyett, a filmrovattal folytatódik a poszt:

Egy mondatban: amikor a globalizmus nevű sakál kivillantja foga sárgáját... A helyszínek: Marokkó, vágás, Mexikó, vágás, Japán, vágás, és újra előlről.
Marokkó: ( - én mondjuk sokáig valami afgán-iráni stb. hegyvidéknek gondoltam - ) Bradpitt nejét  pásztorkölykök lelövik egy légkondis turistabuszban az Atlasz hegységben, egy sziklacsúcsról, csak mert próbálgatják mozgó célponton, meddig vissz a puska - amit egy (->Japán) vadász hagyott ott ajándékba évekkel előtte. Az ő süketnéma lánya éppen nemi érése forrpontján van, még a fogorvosal és a rendőrrel is kikezd. Odahaza pedig (->Mexikó, USA) majdnem megeszik Bradpitt és Cate Blanschett  gyerekeit a sivatagi sakálok, de persze nem fogják, ám a nevelőnő elnyeri méltó büntetést, amiért megbízott defektes unokaöccsében (akiből minden Tarantínó-filmek legnagyobb lúzere tör elő, ahogy a USA-Mexikó határhoz érnek). Amúgy mindenki bűnhődik, az is, aki nem érdemelné. Sze lá ví.
Zavaros? majd Letisztul, ha ezek után még megnézed :-D  Izgi, szép, de semmi rendkívüli.

Olvasd. Végig:

http://buvosszakacs.blog.hu/2008/04/29/jogszeru_fagylalt

És "sírni, sírni, sírni"

Este megyek erre a filmre, lehet, épp összefutok Balázzsal, aki szintén a Művészbe tart, cukrosbácsizni a büféslánynál... :P

Micsoda cím! Benne van már a sokat sejtető tenyér, de nem ám a tenyeres-talpas verzióban - bár, erről jut eszembe, Moldova egyik megszociografált kurvája talppal is csodákra volt képes... (lásd bővebben, talán, a Bűn az élet...ben)
Itt a szexmunka csupán tenyérrel történik, falon lévő lyukon át, Maggie ezzel keres pénzt beteg unokája gyógyítására. Ezek a londoniak... Erről meg az jut eszembe: Mind the gap! :D 

Csak ezt nem értem, mi a faszt (épp most csillagoznám ki?!) keres itt Gryllus Dorka, aki közismerten rettenetes színésznek, de nőnek sem sokkal jobb, már elnézést. De úgy látszik, a közismerten gyenge angol szexepil szintjét még ő is üti... Szerepe szerint ő lesz Maggie szakmabeli barátnője, és ahogy írja az Imdb: mellette "seems to be getting a long fine in her new business" A long fine, khm... :P

Na majd jövök a long fine után és megmondom, mekkora volt...
Csak azt tudnám, miért jut szembe erről a képről a Nem vénnek való vidék ajtónyitós cucca... :P
De kissé komolyabban: két filmet idéz fel az Irina Palm története: az Alul semmi-t és azt a spanyol vígjátékot (?), ahol egy tradicionális, zárt faluban egy kedélyes özvegyasszony kurválkodással szedi össze a pénzt a templom felújítására...  

update1

(dobpergés) Ez volt a murciblog 300. posztja! Yeaah!!!

update2

Egy jelenete jut eszembe: a szexmunkásnak (hogy miért, arról szól a film) beálló idősebb nő és a szexbolt tulaja beszélget, mintegy felvételi elbeszélgetés:

"-Jelentkezem hostessnek...
-Tudja, mit csinál egy nálunk a >hostess<?
-Hát... kávét főz, rendet rak...
-Itt nálunk a hostess szó e u f é m i z m u s . Tudja,mint jelent ez a szó?
-...
-És is az ügyvédemtől tanultam meg. Azt jelenti, egy szót kicserélünk egy másikra. ...Itt, nálunk a hostess azt jelenti : kurva.
-..."

update3

amúgy jó film, kissé vontatottnak tűnik, de kemény dráma az önfeláldozásról. Gryllus nem is rossz benne, bár mintha egy jelenetnél zavaróan tikkelne a szeme. Mondhatnám, testhez álló szerepet kapott: egy magyar lányt játszik (ez kiderül - nekünk, de pl. egy angolnak aligha esik le a pár magyar mondatából, honnan jött), aki szexmunkásként próbál meg talpon maradni (hehe) Londonban. És Miki nevű főnükük is "magyar-gyanús", bár kétséges, hogyan lehetett itt az első szerelme Irina. Vagy Irén? De több poént nem lövök le... Murci-védjeggyel ajánlható film :)

Bizony mondom, még avar pecsenyét is láttunk az agárdi pálinkafeszten. Ami a higiéniát illeti, az is avar kori lehetett (elnézést a drága, pro-latin avaroktól), mert hazautam óta egészen mostanáig csak a legkisebb helyiségből tudtam volna blogolni... (Na ennyit a blogger kitárulkozásáról... Leta cimbora biztos meg lesz hatva, hogy végre én is gusztustalankodom :P )

Ami a legjobban megütütt - sajnos nem az érzékszerveimet, - inkább csak meglepett, az a sörpárlat volt: Paulanerből nyerik, minimum varázslat útján, legközelebb nem hagyom ki. Ha sörből lenne a köd (mint ahogy abból is lesz, ugyebár...), ami harmat marad utána, na ilyen lehet talán a sörpárlat...

A faluban volt minden, mi a népnek ingere. Cigányzenére járó ringlispíl, minifánkárus, mert attól jobban hízhatsz, polietilén vattacukor, kóstolóbodegák, sajtokkal és Mangal Icákkal (+műköröm!), jó és rossz páleszek, no meg egy díszes vurstlis bácsi, 18. századi francia nemesi népviseletben, hogy úgy elámultam rajta - még egy kovás pisztoly-másolat is fityegett a szerkezetén -, hogy elfelejtettem lekapni az új szuper mobilommal... (Ezek az ő képei.. bezony :)

Kis buszozás után megösmertük az agárdi-gárdonyi Simon pincészetet, és meglepődtem, hogy két fia menyire elgurult alma a jókedélyű, már-már borvirágos papa almafája alól: egyikük, Gábor (link az oldal alján) festő lett. Egyik termük zsúfolásig tele a képeivel, meg persze a hordók a faragásaival. Nő-ciklusa (ízelítő) nagyon tetszett... Másik fia íróember lett. Míg meg nem láttam egy pult mögött a panzióban, nem is gondoltam hogy ez a Simon család az a Simon, pláne hogy a fiú már L. Simon (László - akivel egyhelyütt publikáltam pár hónapja). Ennyi művészembertől pedig már nem tudom, hiteles-e az a családi legenda, miszerint Simonyi óbester a család oldalági őse. Hmm, linkek keresése közben látom: valóban az.

Láttuk még, belülről is:

...és tűnődni is volt mi felett J.-vel:

Ritkán olvas ki az ember egy szakácskönyvet, de ha az a legjobb magyaros kajákról szól és olyan a képanyaga, hogy szinte olvashatók a fotói, akkor mégis... Így tettem én is, ezzel:

Pataki János: Székelyföld ízei
Székelykő Kft., 2006

libri.hu , székelykő.hu + részletek!
(4/5)*


Aztán kissé alábbhagyott a lelkesedésem... Az ötös a témának szól leginkább... Mert a receptek elnagyoltak, aki kezdő, az a mennyiségek, sütési idők híján csak hasra ütve készítheti el a finomságokat. És nem tudom, jót tesz-e a kötetnek, ha a fizetet reklámon túl a szövegben is csak egyetlen étterem, a bálványosi Vár-panzó neve hangzik el. Amúgy itt készültek a káprázatos ételfotók is, ami persze jó ajánló a helynek, az ember rögvest felkerekedne, egyenesen rohanna, toronyiránt a terített abroszok felé...

És most, a "csirke becsináltnál", jön a székely vicc, pontosabban a székely kajarecept vége: és "...vegetával, piros arannyal fűszerezzük". ÁÁÁÁÁÁ!
És később felbukkan a majonéz is... Khm. Autentikusság LOL!

De legyünk pozitívak. Íme: kajanevek, amelyek (na jó, nem mind) már a nevükkel is pavlovi reflexet váltanak ki:
Csalános bárányleves. Háromszéki agyas leves (elárulom: disznóaggyal). Lucskoskáposzta. Parasztcsorba. Rókagombaleves. Medveszalámi (tényleg...!) Csalánfőzelék tükörtojással. Rozmaringos nyúlgerinc. Tavaszi báránykorona (=b.gerinc). Nyamm.

S újabb kis kritika: a jobboldali szakácskönyvet (vagyis jobbra vannak a receptek, balra az erdélyi fotók - hehehe, annak, aki ugrott erre) zömmel skanzen Erdély-fotók illusztrálják, ezek már mindennemű szöveg nélküliek. Skanzenszerűt írtam, mert hamis, idili képek, sehol egy csorba (azok legfeljebb a jobboldalon bukkannak fel...), minden tüchtig rajtuk, a tájfotók is hibátlanok, sőt, még az urbánus képek is elő-gereblyézettek a szemnek... Persze, tudom, ínyeket csiklandó gasztrokönyvet tartunk a kezünkben, mégis, ezt picit túlzásnak éreztem. Miközben már elismertem: gyönyörűek a fotók. 
Tamási Áron farkaslaki szülőházát pedig paradicsomlevessel illusztárálni pedig (avagy fordítva) szerintem, hmm, tréfás.

A textus is kínálja a helyi ízeket, felbukkannak a receptekben helyi kifejezések: ereszték, paszuly, csorba, givecs, felzöldségelni, lapító, zakuszka, fuszulyka, murok, nyakas karaj (tarja), pergelés (karamellizálás), stb. És olyan fűszerek, amiket mi itt idehaza keveset vagy alig látunk, kóstolunk: kapor, csombor (borsikafű), tárkony, rozmaring. Azért más ez, mint a mi mindennapi só-bors-paprika szentháromságunk...

Bizony mondom, summázatképpen: ha arra járnék, mégsem kerülném ki a panziót.

* az osztályozásról pl. ld. itt

Már idéztem egy Budapest-szerelmes Csukás-verset, most nő(k)be szerelmes 'poémákok' következnek a kunszemű mesegyárostól. Ugyanis megjelent a

Csukás István: Te mire gondolsz közben?  szerelmes versek
Gesta, 2008

kello.hu
3/4*

Igen, a Pom-pom és Gombócz Artúr apukája kiadta az élete során írt szerelmes, illetve erotikus verseket. Hmm, ennek fényében talán még átértékelődhet a Töf-töf elefánt c. gyermekvers-kötet is? :)

Néha Bella István szerelmes költészetére emlékeztetett, mármint a jobb versek, de a zöme (s most hadd éljek a Csukásra is jellemző szógyúrási szabadsággal) zömledékbe való: felvizezett, állott anyag, versfasírtnak jók... Sajnálom, mert ő amúgy nem csak egyike a legnagyobbnak, de Lázár Ervin távozása óta az utolsó élő klasszikusunk is, a maga kunos, kemény metszésű "álomvert-arcával" - ahogy ezt maga írja a Júliusi elégiában. 

Vannak persze remek sorok, s néhány jó vers is akad.  (A kötet néhány verse amúgy, köztük a címadó darab, online is megtalálható.)  Szép képek pl. "A nyár a bőrömig hamusodik" (Vers az eltűnt szeretőkért c.), vagy: "szemedből foszforeszkál a szeretet" (Utolsó szép napunk emlékére c., de több versben is visszatérő kép)

Egyfajta unikumot is rejt a kötet (bár sajnos nem a Tesco-s árukapcsolásos módon), szerintem ő az egyetlen költő eleddig, aki azt a női bizonyost egy nádashoz (!) hasonlítja (Vajda János erre még nem gondolt...), itt ni: Július, július, nőnemű hónap

Egy erotikus eposz-félét is összehozott Gombócz Artúr költője - már már csokiszerű anyagból - ugyanis a Homályos folyosó c. nagyívű, többoldalas epikus versezet történetének (Y. nevű dolgozójára rágerjed az irodai nőkollektíva) fő helyszíne egy vállalati férfivécé - ahol beleolvashatunk a falfirkákba is. Maga a mű (khm) szar , de ezek a pár szavas, nyögvenyelősen született rímek megérik az ideidézésüket - még ha ezzel el is távolodunk a kötet szerelmes tematikájától. Pl.:

Se keze, se lába,
mégis mirregve-morrogva jön a világra.

vagy:

Isten ujja, isten ujja!
Hát a köröm hun van rúla?

...

Itt ülök a higed kövön,
felfázik a retikülöm.

stb.

De vissza a komoly költészethez. Mert Y. nevű hősünk tul'képpen költeni jár e helyre: most is felrajzol egy, khm, 'Renault-jelet' az ajtóra és köréírja: Furcsa nép / a mongol, / mindig / arra gondol.
Ez, szemben a fenti opuszokkal, már garantáltan Csukás-alkotás... (Bár szerintem a többi is.) Aztán Y. a szomszéd fülkéből rímbe szedett szexuális eligazást, afféle nő-karbantartó útmutatót kap egy kollégától:

"...Ne sisessünk, megvár az ösvény,
kutatgassunk lassan körözvén.
Jutalmul vár ránk szépen duzzadó,
puha tapintású harmatos bimbó.
Az ég küldi nekünk jutalmul azt,
lágyan simogatva hozzunk rá tavaszt.
Majd fusson át a nyárba, az őszbe
ujjunk a bimbóval fürgén kergetőzve,
s az édes ősz meghozza gyümölcsét,
övé az öröm, miénk a dicsőség!"
(és így tovább...)

- miközben a női szakasz meg róla pismeg-pusmog odaát...  
Aztán Y.-t berendeli az igazgatónő... akinek a haja "selyemsátorként" borul Y. "cédrusa fölé"... Snitt. Pár irodával arrébb egy újonnan értekezett kolléganőt (aki Y.-ba szerelmes) "avat fel" annak férfi főnöke. Egy pornóíró veszett el a Pom-pom írójában! :)
Szerencsére jó hogy elveszett - mindeddig: mert elég béna, ahogy a szexjeleneteket megírja, komolynak szánt sorai a témában kicsit is tájékozottak számára nevetségesnek, parodisztkusnak tűnnek (pl.: "megszorította gyűrűsen a benne pihenőt").  

Aztán még pár vers az öregségről is, meg arról, hogy egyre kevesebb minden van közte és a Nap közt... és vége.

*az értékelésről lásd pl. itt

Köszönet a chili és vanilia blogger(ek?)nek a mai estebédért, és a közvetítőnek, ami most épp a mancs volt: kipróbáltuk a sáfrányos-sült fokhagymás spagettit.
Isteni. Ja, és lazaccal. (Még istenibb.)

Szerintem ez a "De a gerincem helyén nem a faszod áll" - sor költőre vall.
Csak ebben a prűd, prinyó, szétalázott és -butított országban ezt sokan nem értik. Ehelyett eliszkolnak a tévéstúdióból (ahová amúgy minek viszik a gyereket?!) és hőbörögnek a sajtóban (blikk, meg a többi igazi mocsok).

(via Hanni-blog. És egy nótája - de szigorúan 18+ ! :o)

Kitaláltam, hogy úgy veszek újabb könyvszekrényt a pincében senyvedő köteteknek fel a lakásba, hogy eladok belőlük annyit, amiből bejön egy polcozat ára... Avagy: kitaláltam, hogy úgy csökkentem a Szaharaként terjeszkedő (és porosodó) könyváradatot, hogy eladogatom egy részét és könyvszekrényt veszek belőlük... Melyiket válasszam?
:-P

+1 kérdés: ha ezt a programot végigfut(tat)nám (és persze polcot is adnék el, ha megürülne), vajh' mi maradna utoljára: egy könyvem vagy egy üres könyvszekrényem? Azt hiszem, legalább olyan súlyos kérdés ez, mint a tyúk vs. mony vitája...

Kortárs magyar írónők

Van egy nő, ír… És egyetlen bekezdésével többet mondhat el magáról, mint Csernus egész bestsellere, vagy kitárulkozóbb lehet Esterházy 97 nőjénél is. Mert egy író nőnek még a nyakában lógó olvasószemüvege is izgalmasabb tud lenni, mint bármely férfiíró nőkről írt szövege.

Egy ideje írónőink a legkelendőbb exportcikkünk Nyugatra, pontosabban német nyelvterületre. Olyan huszáros rohammal veszik be Berlint is, mint anno, Mária Terézia idején Hadik Andrásék. Jövőre a berlini Collegium Hungaricum új igazgatója ígéri, „a nőírókat teszi kirakatba Berlinben” (ne tessék semmiféle amszterdami negyedre gondolni magyarosch módon), „az elkövetkezendő időkben csak női írót fogadok és a női irodalmat fogjuk fordítani” - nyilatkozta Can Togay János. Míg férfiaink fociznak a többi nemzet íróválogatottjával, hölgyeink ugratnak… Mert azt is lehet, azt lehet ám csak igazán, összeszorított combokkal a dáma- ill. amazonnyeregből: ugratni – az olvasót.

Tollforgató hölgyeink már éppoly jól megülik a lovat, mint férfitársaik, de nem kevés fenék alatt van ott ma is a női nyereg. Nőirodalmunkban ugyanis jó ideje trend a „nőszempontú irodalom” (ezeket igyekszik összegyűjteni, immár félszáz szerzővel a lapunkban korábban megrecenzált Kitakart Pscyhé sorozat – lásd Szomjas oázis kötete.) És ez fajta nőirodalom jó dolog, elvégre ki tanulhat még többet a Nőről, a megcélzott nőolvasókon túl? Hát mi, pasik.

Végigmustrálva az irodalmár fórumokat úgy tűnhet, ez a nőiség-irodalom olykor mintha maga a fősodor lenne (tőlünk nyugatabbra lecsengőben van), és mellette kevesebb teret kapnának „az elsősorban nem nőirodalmat író nőírók”. (Nehéz fogalmak ezek, most pihentetésképpen mosogass el a Kedves helyett, közben találj ki erre egy frappánsat. A „normális” szó itt nem lesz jó, kikapunk érte…) A feminista kritika nyelvhasználatában amúgy minden másfajta szempontúság: ’maszkulin’ vagy ’patriarchális’. Kritizálhatnánk is ezt az iskolát, de azzal semmiképp, hogy túl szárazak: mert a humoruk rendben van (no persze akadnak kivételek), pl. egy friss irodalomelméleti tanulmánykötet címe: Miért félünk a farkastól? (Séllei Nóra, 2007)

Tul'képp Scala bloggerina késztetett erre az írásra, mert egyszer elárulta, már végigolvasta Szabó Magda, Garcia Marquez (összes magyarul hozzáférhető) művét - most épp Saramagón dolgozik... Elgondolkodtam, az általam összeolvasott kisebb tengernyi kötetben vajon akad-e erre példa: és nem nagyon, legalábbis nincs sok dicsekedni valóm. Eszembe sem jut minden olvasott író, így hirtelen csak pár kortársat említhetek: Gerlóczy Marcit, Kertészt (Nobel-díja után kezdtem hozzá - és egészen más köteteit tartom remekműnek, mint a Nobel-bizottság, és persze a hazai recepció), és Tisza Katát.
Már ha az utóbbi egyáltalán író még... Mert csak kiírja magát - az amúgy is gyenge kezdés után - az irodalomból. Kata grófnő ráadásul nem enged lazsálni, Doktor Kleopátra c. regénye e hónapban jön ki. Igaz, akkor már Lévai Katalint is idesorolhatom - de hát a lektűr is csak könyv (vö. "lektűr, letilt, letámogat"), legalábbis fizikai paraméterei szerint, ugye. De maradjunk komolyak. És pontosak: mert ugye az egykönyves, pardon, egyelőre egykönyves, vagyis elsőkötetes szerzők ugyebár nem számítanak ebben a "játékban". Pedig őket aztán sorolhatnám. Klasszikust sem "végeztem még ki", sajnos, pedig pl. Szerb Antal vagy Lázár Ervin jó helyezett ebben nálam.
Scala is megalomán talán... jó értelemben, de én is: álmom Balzac "kivégzése" (vagy inkább "bevégzése") lenne... És Móricz, például. Meg Jókai. És Musil, és Hrabal és persze Márai. Stb., inkább nem sznobulok. Sajnos a legjobb esetben is, mindig "akad" pár könyv, ami biztos "kimaradt" közismert nagyoknál (pl. Kundera). Nehéz játék ez...
És ott vannak a nagy kérdések: az elmúlt évek alatt lehet, hogy már "megvolt" pl. Örkény, és mások. Ez az a polc, amit amúgy is mindig újra kell kezdeni...
Szóval, nekem kb. három, legfeljebb 4-5 KÉM-em van.

És Neked milyen KÉM-jeid vannak?! 

Update

alaposabban újrasummázva a KÉMjeimet, asszem őket számlálhatom össze - abc-sorrendben:

Federico Andaházy-Kasnya, , Charles Bukowski, Gerlóczy Márton, Pedro Juan Gutiérrez, , Iancu Laura, Karafiáth Orsolya, Kertész Imre, Lévai Katalin, Rejtő Jenő, Varlam Salamov, Tisza Kata...

Egy részük persze nem nagy dicsőség ... És bármikor felléphet a KÉM-csapatom tagjai közé (vagyis csak egy(-két) elmaradásom van vele szemben) : 

Bánki Éva, Darvasi László, Forgács Zsuzsa Bruria, Krasznahorkai László, Márton László, Orwell, Para-Kovács Imre, Rakovszky Zsuzsa, J. K. Rowling, de Sade, Szathmári Sándor 

...negyedszer is belekezdve... mert nem tudtam, hogy az új gép bruttó árában még nincs benne a sok elvesztt írás és a ropogó térdizületként megkopó idegpálya, amikor sokadszor egymás után, elveszik az írás... mert a gép tele van ismeretlen és hülye billentyűkombinációkkal... Brrr. Írók ennyi újraírásból már kihozzák a nyomdakész szöveget, én viszont egyre vázlatosabbakat pakolok ki ide, mert utálok gépelni. (Minek blogol az ilyen? A kérdés jogos...)

Szóval, a Fringe! Ez egy csuda. Nem csak azért, mert a szervezők képesek két ordítóan hangos koncert közé (egyiktől sem messzebb, mint 10 méterre, és köztük is csak egy ablakkal vagy sátorponyvával) betenni egy harmadik fellépőt (nem megalázás ez nekik?!), de azért is csoda ez az egész, nehéz úgy eltévedni, hogy ne egy remek kis koncerbe fuss bele. Vagy - hogy megint bemutassam a szervezés csúcsait - amiért a tavalyi közönségdíjast egy max. 50 fős terembe helyezzék, a várhatóan több száz fős közönségével együtt, pedig az épületben épp üres a nagyterem... De még mindig nem anyázom, mert így szinte csak hozzánk simulva léphetett színpadra Harcsa Veronika... :P

Aki új lemezükről énekelt - remek lesz, ígérem :P A légies jelenség kevésbé légies, de éppoly fantasztikus dobosától rögtön vettem is egy cédét - aztán hazaérve láttam, a honlapjukon zenék is vannak, de még nem mertem jobban körbenézni, mert még kiderül, hiába a befektetés... Azért érdemes próbálkozni, kedves olvasóm. Amúgy amiért bármit megérdemelne ez a lány, az pl. a lemez első száma, a Too early.

Aztán, mivel H. V. már tavaly közönségkedvenc lett, mi a CimbalilandBandre adtuk voksunkat - mert aki a cimbalmot szereti, az jó fej. Pláne aki üti.

Meg volt még egy csomó más, már szinte kultúrasömörünk lett, láttuk pl. Swiftet a kannibalizmusról értekezni és a törökül is énekelni a blogteres Gerák Andit - ja és mielőtt elfeledem: Hábermann Lívia (az a béna zsarulány a Tűzvonalból, - a producer [név]rokona? - nem is rossz színész, csak épp pocsék szerepet kapott a tévésorozatban), mi az Antigonéban láttuk.
A többi majd eszembe jut, túl sok volt egyszerre ennyi minden.

+