kiforrta magát. murci blogja volt

Süteménység
A sütemények édes élete
írta Domonyi Rita, rajz. Nagy Dóra
Athenaeum, 2008

Hogy milyen a könyv, már elmondták mások (lásd itt), most csak idézek belőle, olyan részleteket, amiket olvasván alig bírtam nem felröhögni, hangosan nyeríteni illetve nem elrohanni a büfébe valami süteménységért… (utóbbinál mégis elcsábultam). A könyvecske telis-tele van ilyen ötletes nyelvfacsarásokkal:

„mákszemek tapadnak rá, palacsinták gyúlnak lángra, gesztenyeszívek törnek össze (érte)”

„egy nap dúsgazdag képviselőfánk érkezett a faluba…"

„előbb vagy utóbb tésztarács mögött végzi…"

„pite bűnözőként kezdte… csokoládéfelfújtakat eresztettek le"

„hagyta, hogy bepuncsoljanak neki és csörögét rakjanak a lábára"

„tanaiért a kardinálisszelet egy máglyarakásra vetette (!!! - több ilyen jót kihagyok a felsorolásból, hogy hagyjak valamit az olvasónak is…)"

„karamellükön esetleg mélyebb a dekoltázs"

„kamaszként először dacból szórt a fejére reszelt sajtot..."

A Más c. írás egy zseniális műremek: a kissüti másságát takargatja, mert ő a húsok, a főételek környékén forgolódik szívesen, a család szörnyen is hal szégyenében (persze vicces ez is) és alig menekül meg a lebukástól… De ahogy ezt elmeséli, dőlsz a röhögéstől, meg a szójátékoktól!

„a mokkalánynak Bécsből hozattak új kávészemeket a kikapart helyébe"

„Moszkauer álnéven érkezett meg Párizsba"

„ágya alatt csokoládébombát hagyott"

„mákszemébe lógott a habja"

„a gyerek buktára állt"

(Most tartok a kötet kétharmadánál – vö. aranymetszés – és nem bírom tovább, rohanok is valami süteményért…)

„lekváros tallérjait szétosztotta a pórcukrok között.

Stb.
De inkább olvasd el. Én megyek megvenni ajándékba... Persze nem komoly irodalom, de újabb 5*-ös könyvecske e hónapban.

Támogatnám az o s z t r a k i s z m o s z intézményét... (Előre a reformok útján!)
Metódusa ez lenne: Mindenki továbbra is egyszer szavaz: valamire  v a g y  valami ellen (de nem cserépen..) Egy-egy pártnál a rá adott voksok számából kivonjuk a protest szavazatokat és ha negatív a szám, a párt nem kerül be.
Pl. val'szeg kiesne a szadesz, de az mdf már csak talán, és biztosan bekerülne a Védegylet. A két nagy böszme párt meg alig pár tízezerrel jutna be milliók helyett, mert olyan sokan vannak mellettük is, ellenük is...
(Kész dráma lenne az a sok filózás, most elpazarolja-e Józsi bá a protest voksát a patásZorbán ellen, de akkor nem jut be a kedvenc kis elitista pártja, de lehet, hogy úgy sem? - stb.)
Azt ugye látjuk, hogy ha nagy elutasítottságú pártok vannak a kondér körül, csak feldöntik azt, ha pedig netán jót akarnak, sem tudnak tenni semmit, akkor pedig legalább ne rongálják a közvagyont.

Hmm?
Szép kis bilibekezetlógatós idea, mi..? Épp, mint a múltkori...  :-P 

Khm, ezt írja a Wiki Worlukról:
"Tóta W. Árpád (Budapest, 1977. – ) vagy másik ismert írói nevén Worluk, magyar újságíró, publiCISZTA, kritikus, blogger."
(kiemelés tőlem)
(Wikipédia, a mai: 2008. márc. 25-i állapot szerint)

És no komment :P

És: mekkora a tehetsége, illetve mi a tehetsége mértékegysége?! :p

Nem vagyok a bojkott híve (csak a sportolókkal basznak ki, senki mással), de a k... mamáját minden NOB-fejesnek, aki megszavazta az olimpiát Pekingbe...

Kirándultunk, és egy picilány a társaságból azt mondta nekem a végefelé: büdi vagyok - aztán valamivel később megdícsérte az útról felszedett lószart, azzal, hogy az meg tetszik neki...!

Aztán így alázott még a pöttömség a maga 5 évével: megtiltotta, hogy nevessek, merthogy csúnyán nevetek... - mondta ezt hamiskásan csillogó szemekkel.

Aztán este, már a fürdőkádból lekiabálták - kisnővérével, az emeletről -, hogy most már nevethetek... Igazi kishercegnők nem? Már a kegygyakorlás is megy nekik...

tessék játszani, amíg nem írok vmi újat...

Ady Endre     ---> .......

Babits Mihály ---> Rákosi Mátyás

...........          ---> Révai József

Szerb Antal   ---> ...........*

  egészítsd ki!

(* a többi esettel ellentétben, ahol minimum házitanítóságról, nyelvórákról, illetve korrepetálásról beszélhetünk, ezesetben csupán afféle irodalmi tájékozódási orientálódásról volt szó: Szerb összeállított egy irodalmi olvasmánylistát)

Osvát a magyar sajtó- és irodalomtörténet legtekintélyesebb irodalmi és kritikai lapját hozta össze, mégis a New York palota főpincére lehetett a kor első számú műítésze: tehetségük szerint rangsorolta az írókat, és aszerint hitelezett nekik. Hogy Reisz Gyula még Osvátnál is élesebb szemű volt, onnan sejthető, hogy míg a kávéház nem ment csődbe, addig a Nyugat redakciója nem egy alkalommal nyúlt mellé a tehetségek felfedezésekor (a lapban nem kevés, ma már az irodalomtörténetnek is vajmi keveset mondó név és mű szerepel.) Persze Osvát nem mindig bánta a mellényúlásokat: a kezdő költőnőknél kárpótolta magát... De kollégái sem örültek a folyamatos „utánpótlásnak”. Ady erről - a tőle nem idegen szerénytelenséggel - így nyilatkozott: „lehetetlen, még a természettudományok törvényeinek szemszögéből is, hogy egy nálam jobb és igazabb költő jelentkezzen az elkövetkező harminc vagy negyven évben.”  

Hogy melyik az? Hát a Logodi utca, mindjárt a vár alatt, a Tabán derekánál. Erre jártam ma, ahol két legnagyobbunk - már az emléktáblák stílusa szerint -: "élt és alkotott" Márai és Kosztolányi.

"Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra*, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla."

(Hajnali részegség, részlet)

(* Dolgozó- ill. hálószoba: szinte biztos, hogy nem a hálóban írta versét, hanem éjszakázva, a dolgozószobájában, csak ez így szebben belesimul a versbe, 'metrumilag' is...) 

És így néz ki, ettől balra, a Tábor utcai oldal - ma:
(ott fent áll Greguss prof. szobra, és fordul meg hajtűkanyarban a 16-os busz a Dísz tér és a Szecska lift megállók közt)

 

• 
  De inkább az egész város fölé kérem...
  
  

magyar [e: magyar] pejor

      
      
     
    

(bővebben itt - nem külön posztban - Tisza Katáról és Odegnál Róbertről)

García Márquez, Gabriel: Egy hajótörött története
ford. Xantus Judit, Magvető, 1996

3
interjú ,  ekultura.hu

Gyenge. Persze csak a neves író rangjához mérve. Ha Tisza Kata írta volna, meglenne rá a 4-es is... :-P
De ami felcsigázott (a szó eredeti, kínzás értelmével együtt!), az a kérdés, vajon ki volt az, aki beleírta 3x is a szövegbe (pl. 57.o.), hogy a nap ne süsse a tüdejét (!) - nem a mellkasát, nem a vállát, hanem így, a tüdő szóval... amint óvja magát a mentőcsónakban a nap tüze ellen... Csak nem kitátotta a torkát a nap felé, hogy a nap belesütött a tüdejébe?!? Ekkora baromságot... Talán a fordító hibája? Pedig X. J. vén róka a szakmában... de hogy ez történjen egy Magvető kiadónál?! egy Nobel-díjas szerzővel?! Brrr.

Satrapi, Marjane (1969-) Persepolis  gyermekkorom Iránban
ford. Rády Krisztina
Nyitott Kvműhely, 2007

5
képregény, Irán, gyermek, iszlám forradalom, francia irodalom

kello.hu , részletek és fülszöveg , a filmről: port.hu és itt is  

Bájos ártatlansággal nyílik fel a mesélő, egy kislány, Marji (Márzsi) szeme az iráni valóságra, a sah diktatórikus rendszerére, majd a várva várt, mégis inkább a cseberből vederbe keserű tapasztalaltát hozó ún. iszlám forradaloméra.
Közben pedig tele van felnőtteknek szóló tanulsággal, fájó igazságokkal, pl. "Amíg kőolaj van a Közel-keleten, itt nem lesz béke." Említi az "iráni Dickensnek" nevezett (kurd) írót, Ali Ashráfot (wiki), akit jó lenne magyarul is kiadani, ha már ekkora boom-ja van az iráni irodalomnak... De van igazán ütős ajánlata is: a főszereplő kislány képregényben olvas a marxizmusról...! :O) Ez már annyira bizarr, én nem tudom, tréfál-e Satrapi, vagy tényleg volt Iránban gyermekképregény a materislaista dialektikáról...? De még ez sem készíti fel Márzsit arra, ami vár rá: nagyszülei történetére nyomorgásukról az ő születése előttről, vagy a családtagok börtönbeli történeteire, sőt rokonok, ismerősök kivégzésére... és végül az irak-iráni háborúra. Amihez szintén hihetetlen adalékokat fűz: pl. hogy a börtönből kiszabadított ("puccsista") pilóták annak fejében vállalták Bagdad bombázását, hogy újra engedik játszani a betiltott iráni nemzeti himnuszt... (vajon mennyi igaz ebből?) És persze ott az alja tucatember... pl. a szomszédjaik, akik mindenkor követik az aktuális rendszert, mindig végrehajtják a kívánt, akár 180 fokos fordulatokat is, és besúgják  a barátaikat, meg a boltban az utolsó darab árun is tépik egymást, stb. A fiúknak közben vacak, aranyszínű műanyag kulcsot oszt az állam, amellyel majd beléphetnek a paradicsomba, ha elesnek a fronton...
Valójában négy kis (kép)regény keretébe felosztott történet ez a kislányról, aki végül, mikor "puhul" a rendszer, Bécsbe megy tanulni. Valójában Párizsba ment a szerző - és elkezdődött írói, képregényrajzolói, sőt filmes karrierje. 
(A nőknek recept az örökké szép keblekhez a 156. oldalon...!)  

Amik igazán hírösek/ütősek voltak az idei filmszemlén, azokra sajna nem jutottam el/be, így nem láttam az új Tarr Bélát vagy Mundruczó - Lajkó Deltáját, sem azt, amit pedig nagyon kinéztem magamnak, és valami fura nevű Zöld holló díjjal jutalmazták is: A nyomozót, Gigor Attilától.
De láttam két jót: Dettre Gábor Tablóját. Bravúros, nagy színészek! meg sok minden más... tabló Budapest mélyéről, a cigányokról, a tapló, a korrupt és a jófej rendőrökről - a hihetetlenül szexi Szirtes Ágival (már az ágyjelentben, nem a parókás verzióban...), a még szexisebb Fátyol Kamillával és női Krétakör-rajongóknak: tabló Mucsi farkáról :D  (Mucsi a cigány nyomozó, Scherer a "bibsi", Csuja pedig a "tulok magyar") 

És láttam a doku-s Életek énekét, erdélyi cigány muzsikusokról.
Fliegauf Benedekkel meg a bányába, csillésnek, hogy ledolgozza a "filmjére" eső állami támogatást... hogy még finom legyek.
Ja, és ők vittek haza díjakat.