kiforrta magát. murci blogja volt

Nem a 4-esek (a zöme az), de nem is az ötös olvasmányaim: hanem a csillagos ötösök.

Ajánlom ínyenceknek ajándékba - vagy ha valaki nekem venne könyvet, de tanácstalan, mit is... :)

Vaszary Gábor: Monpti
Updike, John: Kentaur
Thompson, Hunter S.: Rumnapló : gyilkosság, szex, őrület, woodoo-orgia a gonzókirály tollából
Szilárd Leó: A delfinek hangja
Spiró Görgy: Fogság
Salamov, Varlam: Kolima : Elbeszélések a sztálini lágerekről
Karácsony Benő: Napos oldal
Gutiérrez, Pedro Juan: Trópusi állat
Gutiérrez, Pedro Juan: Piszkos havannai trilógia
(pardon, hogy a legtöbb u.-oda mutat: egykor u.oda írtam meg őket)

Szathmári Sándor: Kazohinia
Schnitzler, Arthur: Körbe-körbe
Ptiluc: Disznóól, avagy Hogyan tálaljuk a moslékot
Márton László: Árnyas főutca
Jolsvai András: Az ember játszik
Gaarder, Jostein: A történetárus
Bukowski, Charles: Ponyva

(nem mindről írtam, sőt - itt bloggerkollégáknak adom át a szót, néhol kettőnek is)

Tolvaly Ferenc: El Camino - az út
Darvasi László: A titokzatos világválogatott
Sigmond István: Varjúszerenád
Nagy Koppány Zsolt: Jozefát úr, avagy A regénykedés
Bojer, Johan: A nagy éhség
Auster, Paul: Holdpalota
Tóta W. Árpád: Eljövetel
Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina
Szerb Antal: A harmadik torony
Huelle, Paweł : Mercedes-Benz: levelek Hrabalnak
Schwajda György: A rátóti legényanya
Esterházy Péter: Egy nő
Forgács Zsuzsa Bruria: Talált nő
Buarque, Chico: Budapest

szerk. alatt

-mennyi idetévedőnek, és persze főleg a célzatosan beesőknek:

Mármint Mohács Dezső. Hősünk a képzelet szülöttje, de lehetséges, hogy nemsokára fizikai valójában is megérkezik közénk. Nagyreményű politikusnak születik. Ő kell a szét- és megosztott Magyarországnak!

Életrajza alapján egyenesen a politikusi, sőt: országegyesítői pályára szánja a sors: már fiatalon az ellenzék pártjainak ifjúsági szervezeteiből indul a közélet meghódítására (szépen sorjában járja őket végig), később átsodródik a kisebbik kormánypártba, majd még feljebb, a nagyobbik kormánypárton át a helyettes államtitkári pozícióba, onnan már csak egy ugrás az ún. felelősség nélküli államtitkári cím a kencellárián. És mit isten, magánéletben is szorgosan lépdel a grádicsokon: első szerelmének apja véletlenül egy ex-kormányfő, első házasságából szert tesz egy útépítő elnöki apósra, harmadik neje pedig – kicsi a világ – ex-szeretője az épp regnáló miniszterelnöknek. Persze, jóban vannak, össze-összejárnak (éttermi vacsorák, tenisz, szauna, néha egy kis grupi). Mondhatni, megfogja az isten lábát. Sőt, kicsit feljebb.

Minden, ami takar, duplafenekű, vagy kormos, és az ingujjaddal le kell sikálni. Minden dulpa. Ha közelebb hajolsz, meglátod. Átlátszik.

Egy példa: azt mondom, Kisoroszi.

Amire azt kérded, Havas Henrik?

Hát nem.

Polcz Alaine. 
és persze Mészöly Miklós.
(és az apropó)

testbeszédet intéz valakihez. vö leteper, maga alá gyűr

Friedman, Tom: A szenilitás 1000 felejthetetlen pillanata  amiből csak 246 jutott az eszünkbe  nem vagy egyedül...  írta Tom... ööö... Friedman.. 
Pécs : Alexandra, 2007.

Szemelvények a szórakozottság históriájából. Elég trehánynak tűnik helyenként, de hát amerikai a szerző… ott ez az evridzslevel.

Trónszék, kapcsolóval
II. Menelek, 1900 körül Abesszínia császára, a modernizáció jegyében, három villamosszéket is rendelt Amerikából – csak azt felejtette el, országában még nincs áram… Így kettőn továbbadott, a harmadik pedig a trónszéke lett…

Voltaire bolyongó agya: halála után ugyanis kiemelték szívét és agyát – utóbbi azonban az idő során elkeveredett egy bútordarabban, amely elveszett. Szívét a francia nemzeti könyvtár rendületlenül őrzi ma is.

A legszórakozottabb telefonbetyár: egy brit fickó 1992-ben magát a rendőrséget hívta fel bombamerénylettel fenyegetőzve, majd a hívás díja miatt aggódva megadta a számát, és visszahívást kért… Esete hasonló ahhoz az amerikai bankrablóhoz 1987-ből, aki fenyegető üzenetét saját csekkje hátoldalára írta és hagyta ott a rablás után bankban…

Meg persze Newton, aki az óráját főzte meg, míg a tojáson nézte az időt... és rengeteg hasonló eset, főleg amerikai sztrárokkal: politikusokkal és színészekkel, pl. az Oscarját a mpsdóban felejtő Meryl Streeppel.

Végül - bár ez a sztori nem a feledékenységek közé illeszkedik, de hihetetlen: Chuck Ross az 1970-es években kéziratba átmásolta az éppen Nemzetközi Könyvdíjas Lépések (Steps) c. regényt Jerzy Kosinskytől, és elküldte egy tucatnyi kiadónak, köztük az eredetileg azt kiadó Random Housenak is – és mindenhol visszautasították!

Kicsi Sándor András: Szószemantika  Tinta Kvk., 2007

Hú de jó könyveket is bírnak írni a nyelvészek, ha… ha cikkeiket válogatják össze, és nem akarnak a nemzedékük nagy szintetizátora lenni.. Annyira színes, tarkabarka témák, hogy művelődéstörinek is nevezném… ha én írtam volna a fülszövegét. Persze tele van szakzsargonnal, (el)kel(l) mellé olykor egy Bakos, akarom mondani újbakos, de megéri az időt.
Pl. a békeharc című fejezetből megtudjuk, csángó nyelvjárásokban a világháborút „nagy verekedés”-nek mondják – újkori szavunk, ezért hozzájuk már nem ért el…
És: a „harc” a jogos, a „háború” a jogtalan vérontást jelentette, vö.: békeharc, szabadságharc, de nincs békeháború, szabadságháború... Később a „hadi” és a „háborús” vált így ketté: a 'háborús' csak komoly, hivatalos lehetett, míg a 'hadi' akár tréfás, ironikus is: ld. pl. hadikoszt, hadiköltemény.
És ott van a „békeharc”: nem bolsi lelemény ám, első felbukkanása 1833-as! Szemere Pál követte el a Muzárionban egy elbeszélésében, mint egy erősen homályos szókép, de majd a kommancs Gimes Miklós által szerkesztett kötet terjeszti el igazán 1950-ben… 

Ésatöbbi. Nem nyelvész bölcsészeknek is meghökkentő, de szép ajándék (és perverz… mégiscsak szakkönyv)

tegnap számos remek ideám támadt, de másnapra ezek mindig elillannak. másnapos ideák meg különben is kinek kellenek.

kár, hogy nem lehet fejből blogra küldeni rögtön, amit szeretnénk, mert roppant entellektüell munkásságom nagy, spontán része így csak elveszik (filológusok karának sírása hallik.) 
csak mert lassu a gép, mire bekapcsolom, már átíródik a fejemben a világmegváltó izé, satöbbi. 
na persze, ami nekem probléma, az menti meg a világot attól, hogy 6 milliárdan blogoljanak... na jó, levonva a 3. világot.

de ha majd lesz fejbenchip (headset 2.0), akkor akár a metróból vagy a kádból is blogolhatunk majd (tudom, már most is, de azt a kütyüt is be kell kapcsolni, be kell pöntyögni stb.)

hmm
ahogy így végignézek a fentieken, asszem megtaláltam a 21. század legégetőbb társadalmi, ökölógiai problémáját... na ja, az egotripperem.

más
jó ideje Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekekjének egyik címe jár az eszemben, 1780 körülből...  a megfejtéshez 'régi magyaros'-ok és trágársággyűjtők előnyben.

csoportátlag: 3,9
:-(
(mert lehúzta egy fűzfapéta... hogy lenne csámpás, mint a versei :)

Tegnap egy ker.híradón mondták, a mamut kólacég marketingesei alakították ki Mikulás mai képét: a nagyhasú, lengő, fehér szakállú pirozspozsgás apóét. Ám most olvasom, ez (hosszú előzmények után) már a 19. század közepén megtörtént,:

"Az amerikai Mikulás-imázs (Santa Claus) ... egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott "Szent Miklós látogatása" című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper's magazinba 1860 és 1880 között." 

Gondolom, a médiamentes vadnyugat még nem gyalulta le a gyermekagyak képzeletközpontjait, ezért továbbra is arról a kóla- és folyékony kátrányipari merketingesről neveném el a díjat (de ki lehetett?!), akinek köszönhetően mára világszerte egyazon verzóban ötlik fel a Mikulás-kép a gyermekek fejében.

Tippek, kedves olvasóm?

ez úgy készül, hogy lehányod az internetet: konkrétan bele a laptopba. rácsukod, míg a vinyó ropogósra nem süti. (répa pedig ugye minden hányásban van...)

ezt csak úgy általában internetről. amiért néha már unalmasnak érzem. azaz fullasztónak. usb-s hírmorzsaporszívót kérek karácsonyra.

de hogy derűsebbet is ideszösszentsek: hiába egyre komorabb, rögvalósabb és grumpysabb  kijegecesedik kolléga, hiába egyre felnőttebb (komolyabb) csimpi (na jó, nem mindig :D ), hiába harakirizi egyre sokszor össze hascsakráját balázs (linkek lent, jobbra), még mindig ők az én napi mentálkávézóm, így együtt. köszipuszi.

aztán itt van fellendülő cybereditori munkásságom is, szaggatni kéne a blogter.hu-t egy órási nokedliszaggatón, mert valós irodalmi gyöngyszemek értek össze a gépház salakjában (ahh fincsi képzavarok, mi?) , stb. (erről később)

ps.
oszd meg és duhajkodj 

volt.

megmutattam, milyen blogot nem érdemes írni.

pá.

Egy pillanatra már megint azt hittem, feltaláltam valamit. Még csak azt nem tudom, mire jó a mai invencióm.

Ha egy regény szépirodalmi utalásait követném, pl. a most olvasott Náfíszi-kötet utalásait, haladhatnék kis lépésekben is (Nabokov), nagyobbakban (H. James, Fitzgerald, Austen), s visszaléphetnék akár egy teljes világirodalomnyit is. (Firdauszi, stb.)
De mindenképpen visszafelé haladnék az időben, lévén még a látnoki képességű írók sem láthatnak előre az időben (ok, Orwellnek sikerült), max. készülő kortársakra, rá, de ezzel nem lépünk előre. Így pedig előbb-utóbb kikötünk Homérosznál, ó...irodalmi költészeteknél meg a mitológiáknál. Vagyis jó játékot találtam ki, csak azt nem tudom még, mire jó.

Talán, mégis belevágok. Az is lehetne a mottója: olyan mint a szex: ki bírja hosszabb távon... Kezdeni egy kortárssal kell, és az ember teremtésének környékén befejezni... :)

A CBA-riportnál leestem a székről, hogy a főboss egyben (a kerekeken guruló csodaszarvast emblémául választó) „Gój Motorosok” t. elnöke… Ez szerintem (a szerző, N. T. szerint is) „minimum kínos”.

A közel-keleti cikk jó alapos, okosodtam belőle, nem is bántjuk. Azért jól éreztem az idők szavát, a szerzővel (Demkó Attila) egy időben reklámoztam a R. blogon a híres író hasonló témájú könyvét.

Mindig drámai pillanat a Doromboló cicus novemberi díjának odaítélése: annyi az arra érdemes. Az első most a Népszava harcos írója lett.

Amit a ’Bűvös szakácsék’ képviselnek a gasztronómiában, azt jelentik a cipők világában a Vass-lábelik. Ezt írtam a margóra: oldtimer cipők :o)

Kalandozások az erotikus irodalmakban 
 

„Ezentul csak a Rés / eszményi tájain /
fognak bolyongani / esztéta álmaim!”
(Paul Verlaine: Nők)  

Nem csak a zeneszámok ugranak néha mindenféle lejátszókban, hanem időben is ugorhatunk általuk: annyira jó a Mamikám (Palya Bea), hogy a Deákból rögtön Kálvin tér lett a kékmetrón ma reggel…
Legalább sétáltam. Az mp3 igenis egészéges, még ha nem is a fülnek.

Sztárparádé.
Gyönyörű.
Dráma.

Kár, hogy nem is éjszaka, hanem hajnalban vetítik.

Nem is az olasz(os) szépség, Annabella Sciorra ('Angie') és a főszereplő ébenmacsó, Wesley Snipes ('Flipper') kettőse fogott meg - bár az a jelenet, amikor verekedőset játszanak az éjszakában és a rendőrök félreértésből majdnem lelövik egy már fehér városrészben, a és nő ordítja: ő a szeretőm!, mire az már komolyan rátámad a nőre: "-Azért mondtad, hogy a szeretőd vagyok, hogy ezek agyonlőjenek?!"

Ez így talán kevés annak, aki nem látta a filmet, de az az a pillanat, amikor a film bedob téged a centrifugába és csak dobál, dobál, míg ki nem facsar... 

De visszatérve a kedvencemre: ő a végletesen jámbor John Torturro: az apja zsarnoksága alatt sivár legényéletbe nyomorított boltos, akit megvernek a kilátástalanságban dagonyázó cimborák, mikor ő járni kezd egy szép fekete lánnyal.