kiforrta magát. murci blogja volt

Hazánk a fűzfapoéták paradicsoma, ahogy a mondás tartja: ha eldobsz egy féltéglát az utcán, biztosan egy költőt ütsz agyon vele. A baj az, hogy, mindannyian ki is adatják műveiket – amiket sújthatnának környezetvédelmi adóval (fa-, illetve papírpazarlás), de ha már kijött a nyomdából, felfoghatjuk őket paródiának is… Sárbogárdi Jolánokkal van tele az ország – most bemutatjuk egyiküket, egy férfiút, Hidasnémetiből:

Szilágyi László: Tányoki kis trakta
Hidasnémeti, 2007. ( Természetesen szerzői kiadás)

Költőnk a mindennapokat önti versbe, legyen a délutáni sziesztája, vagy egy hír a rádióból… A csúcs: amikor kóstolót hoz a szomszédasszony, vagy ő megy vendégségbe, versbe szedve a menüt. Szóba kerülnek a nemzetközi bulvárhírek, az adók, Kóka meg Gyurcsány, sőt Uj Péter is, egy dinnyefalatozás alkalmával. Horizontja tágabb, mint a mi olvasói elvárásunk… Ettől szép ez a kötet… J

„Annak sem fenékig tejfel az élete, / Kiben felburjánzik az élete. / Néked hitelesen elmondom, / Felülemelkedve kínzó lelki gondon.” - kezdődik a talán túlzottan (gond)terhelt prológus.

Tányok a korpusz említései szerint egy környékbeli nagyközség, a Gugli talán azért nem talált rá semmit, mert arrafelé minden offline rögvaló, nincs csatlakozás a nagyvilágba, csak a madzagos telefon. A térségben, utánanéztem, akad ugyan egy Pányok, meg számtalan más fura nevű ősi település, de nem jutottam megoldásra. Így legalább van valami rejtélyes a „költészetében”. Valamiféle autodidakta olvasottsággal is bír a szerzőnk, sőt, orvosi szakszavakat is használ, talán ő a falu nyugdíjas körzeti orvosa.

Tányokon gyakran vendégelik meg költőnket, innét a cím is. „Uzsonnára terít Bori néni drága, / Négyen vonulunk az étkező szobába. / Az együttlétünket búcsúzásnak szánom. / Rendben, de utána vacsorára várom. / Ínyenc meglepetés, bólogat ura, / Borral gyöngyözik az utolsó vacsora. / Tányoki kis trakta csak rím végét veti, / Barátságunk örök, fuvolázott Lety. / Ígéretet tettem, mikor csak tehetem, / Kedves családjukat mindig felkeresem. / Téma fogyásával tollam befagyasztom, / Bori néni főztjét örömmel fogyasztom.”

Legnagyobb képessége a múló pillanatok jégszobrászi képességű megdermesztése (szinte hallik, ahogy elcsöpög a mű): „Álmomban számban étvágy íz fogan. / Grenadirmarsra fentem a fogam. / Előttem termett, Ilonka hozta, / Szájba robbant a gránátoskocka. / Kéjjel legeltem, üres lett a tál. / Telefonhang szólt: most nagyot falál. / Álom elillant, istenit neki, / Éhen maradtam, jött csúnya Lety.”

Lety-t a szöveg alapján Tányok könyvtároskisasszonyának tippelem - aki ’nem is olyan csúnya’: „Lety pillantását elviszem magammal, / Mély tüzű szemével keresztrímet kavar.” Érezzük a múzsa pillantásának súlyát..?

„Lety” nem csak bájával bűvölte el poétánkat: „Vasárnapi alkony, s Lety szeme tiszta, / Öreg Pözsójával hazavitt Szucsinka. / Lety hiányában a szellemem halott, / Telefonon tartunk munkakapcsolatot.” Kinek nem sercegnek a foga közt az anyaföld morzsái, amikor ilyen veretes sorokat olvas?!

Természetesen patrióta is a szerelmetes költő: „Béla bácsi megkért, foglaljam ezt versbe, / A tányoki susztert a hon megismerje. / Olvasunk, tévézünk, rádiót hallgatunk, / Minden művészetre fogékonyak vagyunk.”

Nem bírok betelni az idézetekkel…

„Tányoki harangok megkondulnak délre, / Lety szemérmesen meghívott ebédre.” De másban éli ki magát – az asztalnál: „Lety már ismeri ágazó vágyaim, / Gasztronómiai nyálcsordításaim”

Még a zárszóból egy keveset:

„Hála néked Feri, Bírók szeme fénye, / Általad jött létre Nagy Tányok regénye. / Rímek sorfala közt békésen haladva / Készült el a vidám Tányoki kis trakta.”

Hmm, rímek sorfala?! Ti is arra gondoltok, valami kevésbé békésre, mint én…?

Kávés-szalonnás-szilvás csoki. 

Igen, mindez nem csak egy mondaton belül, de együtt, egy tábla csokiban! Ízlelgessük...

Tegnap végre elzarándolkoltam Melange bloggerina csokiboltjába, és beleszédültem - volna a csokiszökőkútba, de ez a műszer sajna éppen szervizelésen van, ezért "csak" a kínálatba szédültem bele.

Gombóc Artúr sírva fakadna örömében (mint a nagy Levin a sivatagban, amikor valaki igazi marinírozott halszeletet adott fel neki), ha betoppana Újlipócia egyik, Dunára futó kis utcájába, a Katona J. 22. szám alá. Itt G. Artúr kívánságlistája ugyanis csak az alap. A "kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé, keserű csokoládé..." kínálatán túl minden olyanos csokoládé is van, ami csak fűszerszámnak számít a Föld nevű bolygón, és persze azon túl is, mármmint nem csillagászatilag, hanem fűszerügyileg: mert akad diós vaddisznótöpörtyűs csoki is.

Azt hiszem még visszatérek, mert most látom: létezik (létezik, mert ez már túl van a vanás fogalmán: ez már metafizikai) : szóval létezik tökmagmarcipános is... De van sárgarépás is... :)

A csoki egyik legfőbb speedje - a jókedvfelelős triptofán és a kávéhatású feniletil-amin mellett - az anandamid nevű (ami a szanszkrit 'boldogság' szóból ered) neurotranszmitter, ami ugyanazon agyi területen hat, mint a THC. Csak az a baj, hogy egy jointnyi hatásért kb. 25 kg csokit kéne benyomnunk...- olvasom.  
Lehet, hogy II. Montezuma nem csupán férfiasságát megőrizendő hörpölt fel napi 50 csésze kakaót?!

avagy a Gugli túl jó barátunk, könyvet is ír helyettünk

Hammer Ferenc: Fekete&fehér gyűjtemény
Kalligram, Pozsony 2007

Az albínók sorsa a történelemben. A Hölgy hermelinnel c. képen hány nő is van? Hogyan büntess a modern fekete (fehér) foltokkal? Hogy bénítsd meg a világot fehér sztrájkkal? Az előkelő fekete fog. Milyen színűek a háttérzajok? Az első csók az amcsi tévében fehér- és színes bőrű ember közt. A gyász színei. Miért fehér a fehérterror? Honnan az amcsi taxik pepitája? Ki az a wigger? Akiket a feketék is niggernek hívtak. Ahány fehér ló, annyi kultúra. Nem mindegy, hol élsz, ha fehér a májad. Óangol fekete és fehér: közös szótő. A legfeketébb és legfehérebb festmény. Fekete Péter átváltozásai. Az állami fekete tinta titkai. Ki az a reverendiapecér? Honfoglalás: pepitamagyarok? A pol. korrektség tébolyának feketelistája. Mit adnak el a színek – milyen színű bútorral rendeznéd be a boltod? Vérrokonok-e Mickey-egér és a nigger-gúnyrajzok? Félreismerjük a jámbor pandákat. Miért kivétel Padme hercegnő testőrparancsnoka? A Fehér Karácsony c. dal mint kódolt hadparancs. Athur király lovának színe: amikor a filológus kocsmákat lajstromoz. Egy szín, ami hívószó a 18+ oldalakhoz. A hideg színek felmelegedése. Hogyan lett a hot-ból cool? Fekete tetőcserép avagy feng-shui a kínai építészetben. Hogyan lett a mekkai szent kő fekete? Színek, mint égtájak kódjai. Bújtatott reklám az elsötétítési útmutatóban. Miből ér legtöbbet, ha fekete? Melyik mai, közönséges háziállatból nincs egy példány sem a Bibliában? Amerika: az egy csepp vér szabálya és a papírzacskó-teszt. Blackometer a neten. Tojás helyet tiltakozz fekete lufival. A legnagyobb színestévé-hoax. Prűd francia asztrofizikusok. Gallérszínek. Rettegett Iván fekete ’autói’. Fekete ételek szakácskönyve. A zebracsíkok inspirálta nemzeti lobogó. Kis vexillológia. Kutyakokárda. Fehér elefántok (nálunk völgyhídnak neveznénk). A fekete napok a történelemben – szerzőnk szerint a magyar históriában a kedd kivétel: nekünk nincs fekete keddünk! Fekete szivárvány holdfénynél. A gyilkos fehérítő ceruza. Zebra fociklubok. Álmoskönyvek színei. Színes könyvek az állami szervektől – még pink is. Fekete bot. Fekete Madonnák és Mária Magdolna. Krúdy és pop-éceszgéberek a feketéről. Izabellaszürke és a királynői alsónemű. Kólavíz az akvaristáknak. Az első fekete arany: a cobolyprém. Fehér házak világszerte. És végül egy kis színes, a BBC örök dicsőségére: a vakok és gyengénlátók 50, a fekete-fehér készülékkel rendelkezők 66% kedvezményt kapnak az előfizetésnél…

A kötete linktár és egy emilcím zárja, amin további találatokkal ostromolható a szerző.

A kötet tömény kultúrtöri. Valójában csupa haszontalan, ám nem tanuság nélküli anekdota- ill. adathalmaz a netről. A kötet egyik kritikusa (Új Szó) pedig nem alaptalanul hiányolja az esszéisztikus jelleget – hiszen a témából talán többet is ki lehetett volna hozni. A soványka megjegyzések pedig (talán innen a "karcolatok" alcím) a kis szócikkek végén valóban nem teszik „szerzőivé” a könyvet. Mégis, jó elcsámcsogni afféle lusta olvasói révülettel ezen az amúgy érdekes az adathalmazon, még ha olybá is tűnik, afféle Guiness rekordok könyvet lapozunk egy színvak világból.

Továbbá,
a kötet fehér foltjai és fekete bárányai:

1. nem foglalkozik a magyar hamvas szó etimológiájával (hamu), 2. a Fekete-Kőrös stb. folyó- ill. földrajzi nevekkel, 3. a feketelábú indiánokkal, 4. a borsodi munkásjárattal, a fekete vonattal (pedig együttesnév is), 5. az 'underground' militáns szervezeteknél a ninjákkal (belefért volna), 6. a bohócok és a gésák krétafehér arcával, illetve az előbbiek pepita kabátjával – ha már maximalisták vagyunk.

Ja, és kissé ciki ilyet írni: a „marha csípője”. Nem is tudom, mire gondolt pontosan - de talán a hentesnél sem kért még a szerző disznóbokát vagy csirkefeneket… Valamint, nem kéne készpénznek venni pár romológus azon khm, merész állítását, miszerint a székely ágyúöntő, Gábor Áron cigány lett volna…

linkek:
Új Szó
Könyvesblog (részletek)
Kalligram (vigyázat, fekete a háttér: alig látszik a könyv…)
Libri.hu
1poénos poszt

inspired by J. 

Ez nem csak egy divatos műszó a Zesztéta szakmában, de a valóságban is fontos kérdés: milyen pozícióban olvasol? hány ilyet ismersz?

Legyen az olvasásnak is Káma Szútrája!

Szerelem, kíváncsiság, prozac és kétségek Ősz Jeruzsálemben Iréne puncija 2000±3 Talált nő Szemérmetlen cselekedetek - egy leszbikus apáca élete a reneszánsz Itáliában Vágy Mantegnától Hogarthig Utazások Erotikában Bűz Doppler O története Elemi részecskék Egy nő Kis magyar pornográfia Az asszony bolondja A gépírókisasszony és egyéb mesék Anti-Justine Pajzán Toldi Nők Veszedelmes olvasmányok

"Ez a művészet csodája, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér. A művészet nyilván nem evilágból való: az elemzés csak addig a kapuig tudja elkísérni, ahol az ismeretlen kezdődik."

Weöres Sándor Fülep Lajoshoz írt leveléből
(én itt olvastam: Bdk idézte naplójában, p200/201)

Bolgár György: Vágy kész regény
Ulpiusház, 2003
érdemjegy: 3/4

 Linkek:
Honlap
Szily L./index.hu
Pályi A./ÉS.hu
Érintőlegesen: egy bloggervélemény a pornóról
És amikor B. urat lovagolják meg… ufiblog :) 
Egy B.Gy.-paródia mno-módra: Tiranai lepel

* B.Gy. szépirodalmi bibliográfiája:
Valami bűzlik Regény, 2004
New York, időszámítás előtt Versek, 2001
Férfi és női dolgok könyve Elbeszélésfüzér, színmű, 1987
A tett halála. Okoskodás több fejezetben Regény, 1987
Néhanapló Elbeszélések, 1983
Levéltitkok Versek, 1981
+ műfordított is A világirodalom gyöngyszemei Szatírikus versek-ben! (1976) Ön ezt gondolta volna..?!

Tavaly ilyenkor Hamvas Bélát idéztem, most egy névtelen szerzőségű költeményt, 1957-ből...

avagy a középkor digitális szkennere: a rézmetszés

Mantegnától Hogarthig
A rézmetszés négy évszázadának virtuózai
Szépművészeti Múzeum, Budapest 2007. szeptember - 2008. január [a kiállítást rend. és a katalógust írta Bodnár Szilvia et al]
Szerk. Gerszi Teréz, Bodnár Szilvia, Bp. 2007

A címet illetően: gondoltam átmegyek bulvár parasztvakításba, mint ahogy azt teszi a Szépművészeti Múzeum (és társai) is, olykor-olykor…

A rézmetszés (továbbiakban: r.) eredetéről annyit, hogy a katalógus bevezetője és az mta-lexikon szócikke tök ellentmond egymásnak… (német, ill. itáliai ’eredetmondák’) De az elsőség voltaképpen mindegy is. Giorgio Vasari, a nagy reneszánsz művtöris az őelőtte egy nemzedékkel élt Andrea Mantegnának (143?-1506) tulajdonította ezt, s nyomában sokáig a szakma is. Ezért a kiállításcím is, hagyománytiszteletből. No meg azért, mert a legnagyobbakat láthatjuk. Az elsők, mégis szögezzük le: németek voltak, később lesz Észak-Itáliáé a dics. Egészen a Gyula melletti Ajtóson született apától származó Dürerig. Vele fordult a szélirány, onnantól őt másolta minden itáliai művész (főművei az 1510-es években születnek).

Kevés művészeti ág fejlődésébe szólhatott bele erőszakosabban a történelem, mint a rézművességébe: Róma 1527-es kifosztásakor a legnevesebb művészek jutottak koldusbotra (Raimondi), vagy oszlottak fel egész műhelyek.

A katalógus címlapján Giorgio Ghisi: Venus a rózsabokorban c. látható, leginkább marketingszempontból (erotikával csalogatják a múzeumba a népeket: parasztvakítás LOL…), de a mestertől Az emberi élet allegóriája c. vizió (1561) legalább annyira monumentális mint talányos.
Vele kezdődik amúgy az a folyamat, amitől a középkor (na jó, már a reneszánsz), ill. az újkor szkennere lett a rézmetszés: az 1500-as évek második felében beindult a festmények r.-es reprodukciója. Festőket már „csak” arra alkalmaztak, hogy „előfessen”, előrajzoljon a metszethez.

Az első mesterek az ötvösszakmából „érkeztek”, majd a r.-ben lassan összeolvadtak a különböző képzőművészeti képességek, festők és ötvösök* versengtek azért, hogy bekerüljenek egyszer ebbe az albumba... A r. mesterek virtuozitása mellett bámulatra méltó maga a technika is: hosszú ideig csak vésik a negatívot (pl. Dürer olykor évekig „eljátszott” egy-egy rézlemezzel), csak fejben kész a mű, majd egy pillanat alatt megvalkósul, de ekkor már javíthatatlan… A tökéletességet elérni tanította meg mestereit ez a művészet… A reneszánsz kivagyiságába ez bele is fért a magalázkodó lelkületű közékor után.

Az egyik legnevesebb francia r., Robert Nanteuil (17. sz.) élete jó példa arra is, hogy hagyni kell a gyerekek képességeit szabadon szárnyalni, kibontakoztatni, mindenfélét kipróbáltatni velük – őt jezsuita iskolájában szigorúan tiltották a rajztól, mégis az lett belőle, ami: a napkirály és Mazarin „portrémetszője”.

*És itt magyarázom meg a csillagot: ezüstvésnökként kezdte a címben a műfaj történetének egyfajta csúcspontjaként megnevezett Willam Hogarth (Anglia, 18. sz.) is.

Híres, A szajha útja c. képe (1732) láttán számomra azonnal ő lett a legéletszagúbb, legevilágibb művész az eddigi pantheonból. Hogarth az egyetemes jogtörténetbe is bírta magát: mivel sokan másolták képeit, harcosan kiállt a szerzői jogvédelem mellett, és nem kis érdeme van az 1735. évi Copyright Act kivívásában. Amellett, hogy életrevaló üzletember is volt, ő a rézmetszés Emile Zolája is: ld Gin-köz vagy Sör utca c. képeit.

Vámos Miklós: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)
Ab ovo, 2007  

kello.hu , libri.hu , ÉS.hu (részlet) , délmagyar.hu , abovo.hu , muvesz-vilag.hu

érdemjegy: 3/4

Címe ellenére sajnos kakukktojás a könyvcsokorban*: szórványaiban erotikus – ez még nem lenne baj, de csak 450 oldalával nagy regény. Sokat előrebocsát hősünkről a szerző (a feleségének adott interjúban): „A férfiak által írt regényekből nagyon ritkán derül ki, mennyire mi vagyunk a gyengébb nem."

Dr Mester János irodalmár, Goethe-kutató - felerészt önéletrajzi - nőkalandjait olvassuk, néha túl körülményes stílusban. Vámos szerint fontos a szövegben, hogy hőse minden életkorában az adott évtized nyelvét beszélje, mégis, kirázott a hideg a „vicces virsli", „alabátyázás" és a „cikóriák" (ciki) olvastán. Sajnos nem szerves ez a játék. Hiába volt a remek stiliszta Márton László (és mások) baráti lektorkodása: vízfejű és koraszülött a 'gyerek'. Ebben megerősít a szerző: megvallja a bemutatón, maga is túl gyorsnak tartotta a könyv elkészültét (kevesebb mint egy év).

Jánoskának (mert kissé esetlen és gyámoltalan, mindenki így hívja felnőttkorában is) 'Germánia' az, ami Goethének Itália volt: menekülés és kalandvágy. Így lesz a férfilelket metszetekbe trancsírozó regény szerelmi és útinapló is egyszerre, de hiába. „Az a tiéd, amit megeszel, mondogatta apám. Meg az, akit megbaszol. Meg amit el.". Igen, sajnos.   


* ez majd a lapban lesz értehő... :
Előzetes! - megjelenési helye: a 2007. novemberi Reakció)

Yes, Prime Minister (1980-ból)
m2, szerdánként

Végre megint leadják egyik kedvenc sorozatomat - talán csak a Csengetett, mylord?-ot komáltam ennyire...

Nos, a most futó, lassúságában is fergeteges brit komédia szerintem tökéletes a maga nemében. A kisemberhez szól, mégis arisztokratikus, de nem sznob. Kigúnyolja a politikusokat és cinikus.. Véresen, semmi 'medium', semmi 'well done'.
Ja: minket is kigúnyol...

Jó pont Margaret Thatchernek, ha tényleg ez volt a kedvenc tv series-e.

Az esetlen, mondjuk ki: kedves, de briketthülye politikust az orránál fogva vezetgeti és szívatja államtitkára, "Sir Humphrey Appleby", aki régi szaki, és "szürke eminenciásként" brit elenganciával élvezi a hatalmat... Talán ez a legszimpatikusabb a figurában. Nálunk megpuccsolná a miniszterét, majd szinte azonnal hasonlóvá válna hozzá. Ő viszont dolgoztatja (na jó, éppen a kellően tunya formában tartja) az apparátust, mindent kézben tart, és olyan szabadon irányítgatja a tárcát, mint egy alkesz laktanyaparancsnokot talpraesett írnoka vagy a tisztiszolgája.

A miniszterből ezek után természetesen miniszterelnök lesz a következő szériában...  

Ínyenceknek!
És respekt a fordítóknak is.

Dokumentumregények és (történelmi) életrajzok elmosódó határvidéke

Tom Wolfe: Savpróba
Cartaphilus, 2007

libri.hu , Irédy Dénes blogja , noirlog

A Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal szerzője reneszánszát éli, csak idén három hazai kiadó is fantáziát látott a hatvanas évek fenegyerekében. A kávén túlmutató serkentőszerek témájától nem idegenkedő kiadó a kultikus The electric kool-aid acid test-et választotta (1967), amely röviden: pszichedelírium, egy tarkára pingált iskolabusszal Amerikán át.
Élményszerűen, de dokumentarista hitelességgel írja le egy permanensen betépett, „besavazott” hippibanda útját Kaliforniától New York-ig, akik nyílt „tekeredj rá” kampányt folytatnak az LSD és a marihuána mellett (előbbi ’66-ig nem tiltott szer). És most a recenzens is kóstoltat, hogy lássuk, mit jelent a fülszövegben ígért „hisztérikus realizmus”: „Egyszer csak rajtam volt még egy bőr, ami villámból volt, elektromosság, mint egy elektromos öltöny, és tudtam, hogy mind képesek vagyunk szuperhősökké változni, hogy vagy szuperhősök leszünk, vagy semmi.”
Főszerepben a gombamód szaporodó hippikommunnák egyike, a „Kópék”, s élén az óvadékkal éppen szabadult író, Ken Kesey. Aki, illúzióink ne legyenek, a Száll a kakukk… írása közben pszichiátriai ápolóként betegeket csak azért küldött elektrosokkra, hogy felhasználhassa a látottakat...
Gus Van Sant e regény alapján idén forgat filmet Keseyről.

*

Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette
a nemzetségéből származó úrhölgy elbeszélése Franciaország királynéjának dicsőségéről és bukásáról
Ulpius-ház, 2007

könyves.blog (m.anna) , könyves.blog (részlet) , könyves.blog (borítómustra) , libri.hu , wikipédia M. A.-ról , echo tv ,  ulpiusház.hu , nol.hu-interjú

Kisgyermekkora a hétéves háborúval esik egybe: mondhatni, a legelső világháborúval. Bécs legszebb királylánya ezután diplomáciai zálogként kerül Párizsba, maga Kaunitz kancellár „papírozza le” a házassági szerződést. Mikor pedig egy gondtalan, átmulatott évtizeddel később „Madame Déficit”-nek gúnyolják, majd rongyos Capet asszony lesz, az elvileg még mindig osztrák főhercegnőt családja elfelejti hazamenekíteni.
Habsburg Katalin, az utolsó magyar király unokája (1972) rokonként is objektív marad hősével szemben, ám az, hogy milyen gondolatok fordulnak meg a szereplők fejében, melyik bálteremben éreznek huzatot, vagy éppen mikor csillan meg könny a szemükben, nos, ez kissé aláássa a látszólag tisztességgel lábjegyzetelt életrajzot. (Szinte kizárólag három korábbi monográfiából idéz az egyébként politológus egyetemi tanár. Vagy: már az udvari intrikákból levezeti a királynéra váró guillotine-t.) De íróként sem remekel: a fordulatokban bővelkedő életút magában is olvasmányos lenne, de ő műfajidegen zsánerképekkel csak ront rajta. És ha emellé megnézzük a borítót, nehéz eldönteni, népszerűsítő történelemről, vagy szerelmes-történelmi regényről van-e szó. Ha nem is mikro-, de mignontörténelem.

*

Veszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra
dokumentumregény
Bába, 2006 Szeged
délmagyar.hu , kello.hu/felvágunk.blogter.hu , promenád.hu

Átokháza: akár egy Stephen King-regény helyszíne… A mórahalmi kistérség egykor sokat átkozott (a munkát meg nem háláló) földjén, egy mára eltűnt tanyavilágában a „nagy háború” után furcsamód elszaporodtak az öngyilkosságok – de ennek titkára csak évekkel később derült fény: a bérgyilkos önakasztásnak álcázta a fojtogatásokat.
Pipás Pistáról a nyomozás után, a szegedi Csillagban derült ki, hogy nő: özv. Rieger Pálné, született Fődi Veronika. A sorozatgyilkos tehetséges átváltozóművész lehetett volna. Még orvosi javaslatra (a sülyből gyógyulandó) kezdett el pipázni, s miután férje elesett a háborúban, elhordta annak ruháit, férfimunkákat vállalt (így a napszáma is magasabb volt), sőt ivott, verekedett is. A lánykorában ért sérelmek miatt férfigyűlölővé lett, így olyan asszonyok, akikkel kegyetlenül bánt az uruk, könnyen megtalálták benne a „problémamegoldót”.
A szerző nyomozása során megelevenedik a történet, a levéltári, korabeli sajtóforrások nyomán megszólalnak a szereplők – izgalmas bűnügyi szociográfia született. Éppen ezért az elhúzódó per végkifejlete maradjon titokban – mert az csak legenda (több online recenzió tévedése), hogy „kérésére saját kötelével akasztotta fel a hóhér”.

*

Edvard Benes, a likvidátor Sidonia Dedina dokumentumregénye
ford. Lovász Petra
Korona, 2004

1 ufi-poszt , Kun Miklós: Beneš szelleme , mno.hu a kötetről

Beneš „történelmi zugszerződésekkel” került vissza a hatalomba: utolsó legitim cselekedete a lemondása’39-ben. A német és magyar áldozatoknak a terrort jelentette, míg a kommunistáknak csak egy hasznos hülyét (cop. Lenin), aki önszorgalomból irányította a háttérből az „etnikai tisztogatásokat” (kedvenc szófordulata volt a „likvidálás”). Felelősség terhelte a cseh ellenállás sokszor oktalan pusztulásáért is.
A világháború utáni állami terrorról szóló híradásoknak még a rendszerváltozás után is csak ’rejtett alanya’ maradt, a prágai parlament pedig újra leszögezte a dekrétumok sérthetetlenségét - a 21. században.
Az emigráns cseh szerző (a SZER egykori munkatársa) kutatása eredményeit oral historyval, naplójával és rekonstruált jelenetekkel vegyíti, ettől az egész kötet mozaikszerű lesz. A történelmi alakok szájába adott párbeszédek ha nem is szó szerintiek, de hitelesek.
Dedina a magyar olvasókhoz intézett előszavában ír a felvidéki lakosságcserének titulált emberkereskedelemről is (e témában Vadkerty Katalin könyvei ajánlottak). A munkát szakbibliográfia, kronológia, forrásközlés (Beneš-dekrétumok), kislexikon és L. Pachman sakkvilágbajnok, a Husák-rezsim üldözöttjének utószava zárja.

(A recik megjelenési helye: Reakció)

még több könyvről:

/media/image/200710/ 

Nos, ez Sylvester Jánosnál azt jeleni: ugorjunk távol... (decertemus saltu) Ezt egy 16. századi latin-magyar beszédgyakorlatban olvasom (Formulae puerilium colloquiorum,  Balassi &c 2007, hasonmás kiadás).

A kiadó, Czaktornyai János 1-2 emberöltővel később (de még a 16- században) így fordítja: "ugordgyunk hamarjánk" Mily rohamost fejlődött az magyar nyelv... :-)

A kis antológia egyik szerzője, már magyarítva: Rotterdami Rézmán...

Sztálin lánya  Kaki könyv  Halál könyv  Sebek 1956 nyomai Budapest házfalain  Balzac és a kis kínai varrólány Savpróba  Marie Antoinette  Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra  Edvard Benes, a likvidátor  Szörnycsokoládé  Gyilkosság a Via Appián  Izrael, Palesztina béke vagy szent háború  Egy ifjú Don Juan emlékiratai  Tizenegyezer vessző  Az archidoniai bájdorong 

(15 db.)

pol Napirend előtti felszólalás vagy az arra adott válasz a parlament üléstermében, melyhez a kérdést 3 nappal előre el kell juttani a faggatni kívánt kollega titkárságára, majd megvárni - szintén írásban - az arra adott választ, végül némi paraván mögötti egyeztetéssel porondképes a produkció. Szigorúan papírból rögtönzendő.  

Mario Vargas Llosa: Izrael, Palesztina Béke vagy szent háború
a szerző és Morgana Vargas Llosa fényképeivel
ford. Benyhe János, Európa, 2007

„Igaza van Ámosz Oznak:
nem az irodalom szürrealista Izraelben,
hanem a politika.”

A neves író 2005 őszén két hétre utazott Izraelbe/Palesztinába, hogy megértse, miért vonul ki éppen az a Saron Gázából, aki máskülönben felelős a második intifáda kirobbanásáért is? A kérdés aktualitása a ma olvasójának, a térség sűrű történelme miatt, már szinte a régmúltba vész, mégis érdemes átlapozni a kis kötetet, amely hiteles szondája az ezredvégi állapotoknak a szentföldről.

Előszavában az író kineveti azokat, akik zsigerből leantiszemitáznak mindenkit, aki csak bírálni meri Izraelt, Vargas Llosa ugyanakkor pártolja is a zsidó államot, és védelmére kel mindazokkal szemben, akik eltörölnék a térképről – de egyetért a jogos kritikákkal. Vagyis röviden, korrektnek nevezhető a hozzáállása (még valamit elárul az író a könyv közepe felé, bár ez inkább csak afféle celeb-hír: lánya vőlegénye, aki kalauzolja is őket, szintén zsidó).

A könyv alapanyaga az a több tucat cikk, amiket különböző világ- (El País, Le Monde) és dél-amerikai lapoknak írt az itt eltöltött két hét során. Látogatása felfogható egyfajta diogenészi „Igaz embert keresek”-útnak is, a „világ Achilles-sarkán”. Nos, nem sikerül elég "igaz embert" megszámolnia… Nevek nélkül, de nekik ajánlja a kötetet.

Vargas Llosa nem csak kameráján használja a zoom-ot: politikai elemzésből hirtelen vált akár egy utcakép, akár egy szenvedő család bemutatására. Demagógia-mentesen mutatja be az öngyilkos merényletek áldozatait. (Ennél nagyobb gyomros csak a Mennyország most c. film lehet.) Idéz pl. egy robbantást túlélt zsidó zenészt, aki nem visszaütne: aki szerint mindent el kell követni a békéért, akár a fél Jeruzsálemet is vissza kell adni. „-Tudom, hogy sok igazságtalanságot követtek el a palesztin nép ellen”- mondja a kivételesen józan gondolkodású fiatalember, még egy merénylet túlélőjeként is.

A föld, ahol járhatatlanok a középutak?

Megmutatja a repedéseket a Saron-falon (ő nevezi így – bár megtudjuk azt is, S. „csak” beleegyezett), a repedéseket a szó minden értelmében… a rést, ahol átszökdösnek a kényszerből illegális munkát vállalók és a békétlenségeket egyazon oldalon. A 650 km-es fal minden egyes betontömbje sokkal csúnyább seb, mint akár a trianoni sorompó a kettévágott magyar településekkel. Vargas Llosa nem mondja ki, de nyilvánvalóvá teszi az olvasó számára: kollektív büntetés a Fal. Ahol az átkelés „órákig tartó kafkai kaland” egy nem-palesztinnak is.

Amikor beszámol a gettók világáról, az arab és a zsidó telepesek közt látottakról (pl. hogy betelepített zsidók gyerekei verik a helyi arab iskolásokat), izraeli barátai szerint (s ez a legenyhébb válasz lesz) mindez csak az ő regényírói fantáziájának a terméke… Mások szerint viszont: „a vallásom teljes kiforgatása, amit a telepesek tesznek”.

Egy földterület, ahol már nem teremhet meg az igazság?

Vargas Llosa itt egy ide, a „frontvonalba” települt korrekt újságíró (eng magy), Amira Hass könyvét ajánlja (Drinking the Sea at Gaza). De Vargas Llosa is leírja (kevesen teszik meg): a gettóként funkcionáló menekülttáborokban elzárt palesztinokból kb. egymillióan izraeli állampolgárok. Abszurd, felsőfokon.

Virtuálisan két világ sűrűsödött – de korántsem ötvöződött – itt egybe 1948 után, az államalapítással párhuzamos kitelepítések és etnikai tisztogatások miatt más itt az idő folyása. (A genocídiumot izraeli történészek is megírták: lásd B. Morris, I. Pappe írásait.)

A föld itt egy óriási régészeti palimpszeszt: az újépítésű zsidó települések alatt arab falvak nyomai – legalábbis a helyrajzi és a régészeti térképeken. És persze sokak emlékezetében: már a negyedik nemzedék nő fel a zsúfolt gettókban, de a gyerekek a rég nem létező falujukat nevezik meg, ha kérdezik, hová valósiak...