kiforrta magát. murci blogja volt

Lichter Péter: Szörnycsokoládé
Budapest, 2004

A fiatal (szül. 1984) szerző jelenleg az ELTE filmelmélet-filmtörténet szakon harmadéves.  („A snitt legyen a mi istenünk”)
A Szó-Blues-t (Alterra, 2000) követő versekötete méltatlanul még mindig csak szerzői (magán)kiadás. Hihetetlenül jó az ironikus vénája (pl. Még a hajnal is…), bár néha gyengécske részek  is bezavarnak. Mindenképpen jó arányban keveri a komolyt a léhával. A kancsi rímekkel pedig úgy játszik, mint ahogy csak bénázni tud vele egy kezdő… Persze ír olyan marhaságot is, hogy azzal csak elriasztanám a kedves olvasót. Mégis, olyan eleven játékosság jellemzi, a szavakkal úgy bánik, mint mi labdával játszunk a strandon - ilyen vakmerő komolytalanság a kölyökvizslákra jellemző leginkább. A kötet díjnyertes szava nálam: a Zsírcsalamádé (a címadó versből). Külön nevet is hegesztett szó-orgiáira: szórgiák.
Mivel minden újat valaki befutotthoz érdemes hasonlítani: nekem elsőre Varró Dani nyelvi játékossága ugrott be, mint parellell.
A neten a linkelt oldalon amúgy csak a kötet fele van kint, szóval érdemes keresni a könyvtárakban. Bár val’szeg nem lesz meg nekik, de ha sokat keresitek, még rendelnek belőle…  
Nem szavalásra termett versek, hanem magányos vagy társas szórakozásra. Még ha olyan sorok is vannak benne, hogy „A szerelem gázkamrája a rózsaszín” (Modern hemoglobidok hallucinációja)
Még jó, hogy „A >ZS< nem az utolsó betű”.

Linkek:
Életrajz
Versei
Ő és filmjei, interjú
A filmrendező
film.hu
Gimis versei a Mek-ben
3 vers 
iwiw 

még több könyvről:
/media/image/200709/

 

’Besült szerelmek’ + 2 másik könyvről

Vaszary János: Szajna-parti kaland
Ulpius 2007

kello.hu , másik borító , ulpiusház
4/5

A szerzőt kerülő úton mutatom be: ő a bátyja a híres Monpti, A szőkékkel mindig baj van, a Hárman egymás ellen stb. regények írójának, Vaszary Gábornak. János (1899-1963) vérbeli színházcsináló: írt, rendezett, játszott. Muráti Lili férje, II. világháború végi vesszőfutásukról vall Zörgetik az ajtót c. memoárja (V.J., a festő névrokona csupán). A regény története egyszerű, azt hihetnénk, a húszas években nyomorogni és reménytelen szerelmekért indultak világgá a fiatalemberek (vö. Rejtő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam). Hősünk alkalmi munkákból tengődik, közben egy titokzatos(kodó) francia lánnyal zuhan abba a bizonyos sötét verembe. Szellemes lektűr rejtői humorral, és ez nem csak rang: döbbenetes a hasonlóság egyes P. Howard-i poénokkal. (Párhuzamos a pályájuk is a színházi stúdiumok idején.) A keserűbe forduló szerelmi szál mellett feltárul Párizs gyomra, s a többé-kevésbé kedves szélhámosok közt, ha nem is Vanek úr, de egy forradalmat szervező orosz herceg is fel-, majd letűnik... A könyvtárak hajlamosak a testvérpár több művét –ezt is– is a ’szerelmes könyvek’ polcára helyezni, ez kérem, főbenjáró vétek! Üdítő limonádé ugyan, de sértő egyazon ponyváról kínálni.

*

Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina
Scolar, 2007

interjú BZA-val , kello.hu , Závada+részlet , könyvesblog , prae.hu , BárányTibor / litera.hu
5*

Zsigó, az öreg kottatáros mámorosan beleszeret egy süldő pincérlányba, s máris belecsapunk a képzelet szaftos lecsójába. Pompás nyelvezettel (“comközépig felnyaló harisnyák”) tárul fel előttünk Zsigó (olykor igen sikamlós) fantáziája. A narratív szintekkel (’Agyközpont’, ’jelentésírók’ stb.) szinte zsonglőrködik az irodalmár fenegyerek (53 évével nagy lehet). Az már balladai homályba vész, hogy hősünk megkapja-e, vagy „csak” megalkotja magának S...pinát. (Itt hosszasan tanácstalankodott a Szerk., melyik is a csúnya szó a címben, amiért – a szerző állítása szerint – kevesen merték kérni a könyvet a boltokban, de nem jöttünk rá, így találomra cenzúráztunk…) BZA (irodalomtudós, lapszerkesztő) első nagyobb szépirodalmi munkája a recenzensnél elényerte ’a magyar Lolita’ címet. Az idetolakodott Nabokov helyett azonban a vitathatatlan előd: Krúdy (akinek szintén bűvészi a prózája). Sőt, Márai hazatántorgó Szindbádja is benne van! A századvég kritikus zsenijének mondott, ám öngyilkosságba menekült Péterfy Jenő is kísért egy bekezdésben (őt BZA egy külön regényben készül megírni) - ilyen az, ha tudósok művelik (meg) az irodalmat - egyszerűen kifitog a műveltség a regényből. Ennyiben meg Económikus.

*

Makine, Andrei: Lehet-e még szeretni Franciaországot?
Háttér, 2007

kello.hu , wikipédia , háttérkiadó
4

A Besült szerelmek könyvcsokrának harmadik kötete kakukktojás-féle: a szerelem tárgya maga Franciaország – ’aki’ egy szál megkopott glóriájában áll előttünk az orosz származású író miniesszéiben. Ez a félig kívülállás jó rálátást adott a szerzőnek ahhoz, hogy bár csak töredékesen, de megírjon egy előtanulmányt a jelenkori francia nemzetkarakterológiához. Ám több ennél, s itt hivatkozni kell Raymond Aron alapművére: Az értelmiség ópiumára, amely könyörtelen tükröt mutatott a francia szellemi elitnek saját téves, önámítóan balos, struccos magatartásáról. A francia entellektüel még mindig „inkább együtt téved Satre-tal, mint hogy igaza legyen Raymond Aronnal” – diagnosztizálja évtizedekkel később is. Emellett boncolgatja a széteső nemzetállam, a franciaság mibenlétét, nyíltan beszél a mélyen gyökerező rasszizmusról, valamint a kisebbségre és a többségre egyaránt vonatkozó felelősségről. Előbbinek ezt üzeni: „Ha nem vagytok franciák, legyetek méltók arra, hogy azok lehessetek”. Nem tette, de ekképpen írhatta volna át a hármas jelszót: Közösségvállalás, Felelősség, Áldozathozatal. Magyarul hét regénye olvasható, köztük A francia hagyaték a világsiker előtt elsőként magyarul jelent meg fordításban.

*

+2 könyv:

Lackfi János: Halottnéző
Noran 2007

Krausz Vera/e-kultura , szerző honlapja , litera.hu (részlet) , KálmánG/Könyvesblog
4

Az egykori kisfiú szeme sarkából stírölhetjük végig a nyolcvanas éveket, ezt a még lassan hömpölygő, de a közelgő zuhatag előtt már másként morajló időfolyamot. Amiről szerencséjükre lecsúsztak a mai huszonévesek: ők is fogdosták egykor a lányok kikerekedő mellét, átestek a kamaszkor minden bukkanóján, de már mit sem mond nekik a porlimó, a nájlon iskolaköpeny és félreértik a Trabantot is. A 36 éves költő-műfordító önéletrajzi regénye a korszakot szenvtelenül tárja fel, nem ítélkezik, kerüli a nosztalgiát (ami mindenből giccset csinál), de humorral, iróniával tekint vissza. (Vagy épp naturalista kíméletlenséggel: egyik fejezetében a nyomorúságban élő anya és fia oltárszerűen építik körbe a kemény spórolás árán nullát mutató kerti villanyórát, s előtte üldögélnek áhítatosan: egész életük nincstelensége a felkínált áldozat.) Kis hősünk álmodozásai színes zárványok a szövegben, pl. a Brezsnyev bálnaszerű Csajkái nyomán kikerekedő minikrimi, vagy megtudjuk, hová lesz a mellszobrok alsó fele. Apróbb hibái ellenére (funkció nélkül visszatérő elemek, többször elsütött poénok) szamárfülezze össze minden huszonéves, mert remek (gyönyörű verseken csiszolt) nyelvezeten kapja vissza azt, amit röviden így hívunk: a felcserepedés kora…

*

Nagy Gergely: Angst a városi harcos kézikönyve
Ulpius-ház, 2007

kello.hu , Rácz I. Péter/litera.hu , könybesblog.hu , Marlington/felvágunk.hu , Kerekes Tamás , a könyv honlapja , Balogh Endre/prae.hu
4

A regényben egy Angst (Félelem) c. képregényt indít el hősünk és barátja, Graf. Szellemi szabadúszónk sorsa hajsza a médialabirintusban. Villogó neonok, árnyak közt járunk, látványra kész Sin City. Öntörvényű, merész, nem fél sem a dagálytól, sem a hipercool szlengtől. Prózája minden érzékünket birtokba veszi, a szubkultúrák kaleidoszkópszerűen for(ty)ognak szemünk előtt. A mai harmincasok totálisan urbánus regénye, egyetlen dimenzióban lép túl ezen: hősünk gyakran menekül a tetőkre, az ég alá, a nagyvárosi neurózis elől. (Érdekes kísérlet: vajon hogyan fogadhatják vidéken?) „Budapestben a katasztrófasújtottságát szeretem" (-vallotta N.G. a Zárórában). „A fejhallgatón örökösen szóló savas ritmusok" sosem maradnak abba, ha valaki hosszan hallgatná a várost, „techno-hívővé válna egy életre". Kultkönyvnek íródott, de nincs izzadságszaga: a kritikák zöme kedvezően fogadta, előző két kötete most beváltott ígéretének fogva fel. Az Amerikai psycho szerzőjét, Bret Easton Ellist emlegették, a prae.hu pedig jól írta: legközelebbi hazai rokona Jakes Smiles 1 linkje lehetne – de kár hasonlítgatni, a szakzsargon élettelenül hull alá ebben az erőtérben. Korábbi művei: Basszus! zene és szöveg (reg.), Adjatok egy pontot (novellák)

(Az írások megjelenési helye: Reakció 2007. szept. száma)

A többi könyvem: /media/image/200709/olvasmanyok_2007_julius

Megjelent nemrégen egy újabb kender studies: a könyv tulajdonképpen a fű/cannabis használati útmutatója.
Elhatároztam, hogy nem teszek minden mondat végére !!!-ket, pedig szeretnék még bazmegezni is. A kötet a lehető legrészletesebben bemutatja, hogyan szívd a füvet, de mesél még a hasishasználat rejtelmeiről is... Amúgy rendkívül csinos kiállítású darab, tele színes képpel és ábrával, elmondja, hogyen termeszd és szüreteld otthon a cuccost... Kitér a drogok történetére, még azt mondaná ez ember: művelődéstörténetére is... Aztán a végén egy kis meglepetés: egy egész fejezetnyi szakácsköny. Valamennyi recept a főételektől a süteményekig a fűvel készül.

Persze nem árt, ha valaki lóg a szeren, ismerje is meg (felemás korlát...) Én csak azt nem tudom, ha még tiltott a szer, hogyan lehet ilyet könyvet kiadni? A szerző amúgy amerikai, a kötet pedig Kínában (!) készült. De tovább reklámozni újabb adatokkal nem fogom.

Drágaságom
rend. Pierre Salvadori
fősz. Audrey Tautou, Gad Elmaleh

premier előtti vetítés
Francia Intézet

Audrey Tautou most egy könnyűvérű (és ropivékony) bombázó. De a szíve mélyén persze (kiderül) ma is a régi tündérlány, Amélie. Bár gazdag pasik megfejésére szakosodott, másik hősünk, a balfácánságból szinte doktoráló Jean esetlensége rabul ejti az eddig csak bankkártyákkal nyitható szívét.

Persze nem csak úgy esik bele: először, tévedésből, méltó zsákmánynak nézi, aztán le is lép, amint kiderül, Jean nem vendég, csak bárpincér. Ő meg egy kurva, mondjuk ki. De ezt a nézők még magukban sem merik rámondani egy Amélie Poulainre…

A 'tragikaikomikai vétség’ akkor kezdődik, amikor a lány enged a szívének, és ezzel elveszíti gazdag pártfogóit. De ne fussunk előre: a srác, miután kidobják, egyszer csak viszontlátja Iréne-t és a nyomába szegődik. Mindenét, még nyugdíjalapját is rákölti a követelőző, a még nincstelenként is Kleopátraként élő lányra (épp csak szamártejfürdőt nem rendel a kedvéért a "szívbeteg" srác.) Amilyen szánalmas (ekkor még) a fiú, olyan utálatos lesz az ő szerepe. Aztán kezdenek fel- és egymáshoz nőni...

Mégis, két hősünk tulajdonképpen 'szerelemkoldus'. Egyikük szó szerint, csak várja a sors ajándékát, másikuk pedig tékozolja – azt, ami neki sem volt soha. De a többi maradjon afféle meglepi. Természetesen nem egy Hamlet, de a 104 liternyipercnyi limonádéban úszkálva elhisszük: a hivatásos szeretőknek is lehet szíve.

 

Linkek:

port.hu
stop.hu
képek-port.hu
zártkör.hu
mozuiplussz.hu
a film francia honlapja
IMDb
espresso.hu

 

 

Fiatalember felszáll a metróra, kezében Lion Feuchtwangertől A hamis Néró. Régi kiadás, benne félbehajtott lap, talán ügyintéző napot tart, azon a lista, és unalom ellen a kötet. Megáll a kocsi belsejében, kinyitja valahol középen a könyvet, lesimítja a gerincét, bele is kezdene az olvasásba, de valami hang elvonja a figyelmét, felnéz, el is bámészkodik kissé. Ekkor néhány összetapadt lap, magától, vagy egy kis huzat hatására, ellapozódik, az oldalszám előre ugrik legalább tízet... A srác végre összepontosít, elkezd olvasni. Először azt hiszem, rájön, mi történt, mert nagyon koncentrál, de aztán belemerül, és hosszú megállókon keresztül olvas, talán örökre elmulasztva azokat az oldalakat.

Épp mint az életben, nem figyelünk  eléggé, és átugrunk talán fontos dolgokat. 
Sokan pl. büszkék rá, hogy átlapozzák Jókai tájleírásait... Az ilyenek csak a vak sors (bal)kezére dolgoznak.

 

Nos, ha a házad kertjében emberi maradványokat találsz építkezés közben, és nem katonák tetemei, nem is háborús civil áldozatok, valamint nem régebbiek 1711-nél (régészeti ügy), sem nem "frisebbek" 25 évesnél (ez esetben rendőrségi eset), nos akkor bizony az állambácsi, megfelelő szervezet híján, reád testálja a csontvázakat. Tégy velük, amit akarsz...

És tanulságos, ha felhívod egy sajtós ismerősöd, a világ okulására. Esetünkben valaki Gyergyói Zsolt riporternek adott egy fülest - valószínúleg már kínjában. A szerencsés tévés ezért most megkapja  tőlem a Fedezzük fel Abszurdísztán-díját... (A tévé persze lusta volt kitenni a riportot.)

 

ps.:
és öngrat a 200. murculásomhoz.

Nem kell itt a mindenféle uniós kritérium-koordináta-konvergencia-rendszerek labirintusában kavarogni, meg gyúrni a jó öreg Forintot, netán várni még 5-10 évet az eu-s pénz bevezetésére - jelentem: Budavára megcsinálta.

Ugyan csak 80:1 arányban, de kész az új magyar fizetőeszköz.

Mindent ezért kapsz csak meg. Nem csupán a bort: vásárolj bármiféle italt vagy étket (víz, üccsi, pogi, töki pompos, langalló vagy kóbász), azt csakis ezért a kóstolójegynek, bónusznak, egyebeknek nevezett (standja válogatja) cetliért veheted meg. (Cetlikért: egy borkóstoló 1-4, vagy akár több jegybe is kerül, egy kiadósabb étel ára 10-15 cetli fölé is mehet...) 

A kerítésen belül sikeresen felszámolták a pénzrendszert. (Viszont minden negyedik-ötödik bódéban 'bank' működik - mint a középkori Észak-Itáliában, ahol a pénzváltók pultját nevezték banknak...)

Már csak ki kell terjeszteni a szisztémát az országra. Egyébként is, statisztikák szerint a magyarok jövedelmük nagyobbik részét élelmézésre fordítják ("bérből és konyhapénzből élők..."). És mert az átlagmagyar ritkán lakik jól, maradhat a magyar deviza/valuta (valiza) neve ez: kóstolójegy.

Ps.
 Volt ilyen is... :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A szerencsétlen öreg iszik, mint a gödény - mondta. - Életemben nem láttam még ilyen kolduszegény embert. Tudjátok, mivel issza a pálinkát? Kaviccsal. Az anyám életére esküszöm! Sós vízbe mártja, szájába veszi, megforgatja és a földre köpi őket. 'Jadegombóc molnármártással', így hívja."  

(részlet: Dai, Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány [Balzac et la petite tailleuse chinoise, ford. Gulyás Adrienn] Budapest : Európa, 2002) Linkek: Lobo blogja , Libri


még több könyvről:
/media/image/200709/

A Társulat, szereplőválogatás, m1, szept. 4.

Ha Lux Elvira (aktívan) ezt még megérhette volna... Csak áll a szerencsélen gnóm, a lámpaláztól kiég a tévéd biztosítéka is. Istvánka egy lánnyal érkezik, aki csak kísérné őt, de ő sokkal jobban énekel. A lány szociális munkás lehet, hogy erre vállalkozott. A remek ízléssel felöltözött fiú (?!) izzad a bajsza helyén is (most kimegyek hányni, majd jövök), Szikora János (miután leszedálják) megkérdezi, mégis, hogy képzeli el magát Vajkként... Annyira buzis, hogy már inkább azt hiszed, tkp. lány, aki fiú akarna lenni... és kiderül, szellemileg is egy csökevény a drága (már elnézést!) - hogy az ilyenre miért nem vár kér ápoló a kijáratnál? Ha belegondolunk, ezek köztünk élnek... és lehet, holnap főnővér, sofőr vagy darukezelő akar lenni és akkor nincs ott a kamera meg a szépfiú Alföldirobi, hogy elzavarják (némi alázás után persze).

Vannak, akiktől (anti)szociáldarwinista lesz az embefia... Brr!

Epress József, Wodicska György: Sebek  1956 nyomai Budapest házfalain
közread. a TIT Kossuth Klub Egyesület - Budapest, TIT Kossuth Klub Egyes., 2006.

"Én egy erkélyen álltam, onnan tüzeltem, de észrevettek és kilőtték alólam az erkélyt. Szerencsére a légnyomás berepített a szobába, és így megmaradtam" - emlékezett vissza Bárány János (+1959), egy felkelő a Ferencvárosból...  

Az csak egy dolog, a szégyen, hogy még mindig mennyi épületen látszanak a lassan már 51 évvel ezelőtti sebek...

De olyan erkélyre kiállni, mögötte élni, amit anno szabályosan körbelőttek egy sorozattal? És talán ma is az lakik benne, aki már akkor is ott élte át a félelem tűzesőjét...

És ugye ott vannak a patinás közintézmények is... a belvárosban hány állami intézmény ingatlana, egykor palotának emelt épülete áll roncsoltan, golyóütötte, sebes homlokzattal?

Az albumban éppen csak felidézik a harcokat, a szavak helyett a képek beszélnek. A fővárosi kerületek osztják fejezetekre a kötetet. A képek mellé csupán a postacímet tették ki. Nem egy fecsegős könyv. De az elmúlt fél évszázad arcának rovátkáit láthatod közelről.

Némelyik lövésnyom olyan mély, még biztos, hogy benne lapul a golyó. De ez nem az oroszlán meg a lábába szorult tüske meséje. Ezek a golyók már mibelénk is belénknőttek. És már csak az őket körbeölelő öreg háztestekkel együtt fognak eltűnni.

Köszönet a szerzőpárosnak a kulturálatlan örökség fényképes megőrzéséért.

Még több a könyvről:
libri , mno

Grumpynk esernyővel indul el, de mert csak szemerkél, nem veszi elő. Beáll a fa alá (szidja a fát, amiert beázik), majd amikor az eső rákezd, afféle lássuk-muramisten-mire-megyünk-ketten!, marad az ernyő a táskában… Ezáltal nem veszi észre, hogy felszállhatna kicsit odébb is a buszra, megvár egy másikat. Az meg tömve van, és az ilyen ablakon-csorog-a-pára-viszonylat a rémálma. Inkább ’hűsöl’ tovább, még ráfázik egy kicsit, olyan jó, már ha a nemrégiben elmúlt kánikulát idézi fel. Aztán felhorgad benne a horgany és nekivág a 10 percre lévő villamosmegállónak. Közben esik, de lesz ideje szárítkozni: a villamos döcög (vagyis rángat, mert mire elindulna, már meg is áll. Egyazon úttestet használják az autók is, így élvezik a kötött pálya előnyeit.) A dac még erős, nem száll le egy óra múlva sem, megy tovább a terminálig (Milyen thrillercím lenne? „A terminál”?! Esős végállomás, ahol minden este feltrancsíroznak valakit. A magyar Fűrész…) Onnantól visszavedlik a grumpyból az utca emberévé (mint mikor Daredevil civilbe vált). A lábai meg, mint a lovak a részeg gazdát, maguktól beviszik a Gyárba.

folyt. köv...

Irdal   1. táj "Párhuzamos bemetszésekkel lát el, rovátkol. A szalonnát, a halat irdalni szokás, hogy jobban süljön. Néhol a kukoricacsövet is irdalják: hegyes tárggyal egy sor szemet lefaragnak róla, hogy könnyebb legyen morzsolni. (Ért. Kézisz.) 2. nép-urb. Közíró éles kritikával illeti a vizsgált tárgyat vagy személyt, bőrét felhasogatja, alája darabos sót  szór. Paprikázza, majd élvezi annak vonaglását a tűző napon, amint a kritizált tárgy vagy személy a saját füle tövéből olvadó vajon fényesre pirul. Napilap vagy folyóirat publicisztikai rovatán forrón tálaljuk.

Stalfelt, Pernilla: Kaki könyv
ford. Polonyi Benigna, Budaörs: Vivandra Kft., 2006.

Egyre több a wécés, kakis témájú könyvecske... P. Moore-é mondjuk egy üdítő kivétel, de most ezután egy újabb gyerekeknek való, wécére nevelős cuccra bukkantam. Híres svéd írónő műve, és mindenféle tabu mögé bújás nélkül mondja el a lényeget a kicsiknek: a növény miért nem kakil, mi miért, hogyan ("hátsó lyuk"), a legyek miért szeretik és ehetik meg, mi miért külön a vécében csináljuk, és nem mint a kutyák, egymás előtt... és persze rajzok. A legviccesebb képek: egy hurkakakié, amint a vécéből a csatornába érkezik - úszósapkában... Vagy: Puki befőttesüvegben. Kakifelhőkarcoló. Vagy a legvégén egy versike.

Pelusirodalom lol  :)

Linkek:
a könyvről:
a könyv a neten vagy itt vagy róla: itt
És persze a Subba is rátalált...
és később a könyvesblog is.

+a témában:
Pieper, Werner: Kakadémia Az emberi ürülék kultúrtörténete Háttér, 1997
Pivó Ágnes: WC Requiem
Postgraduális specialis
Budi-literatúra
Női wc, férfi wc. Kis ikonológia
A wc ülőke és a férfiak

P.s.
A szerző másik gyerekkönyvében akad még egy érdekes megjegyzés: miszerint temetésre ma már bármilyen színű (a képek szerint akár virágos, tarkabarka, kék, egyéb világos) ruhában is mehetsz... Feketében csak "régen" volt kötelező megjelenni. Hmm. Ott fenn északon hamarabb túladnak a hagyományokon, mint hittem.

még több könyvről:
/media/image/200709/

2007. aug.: 18 + 4 db.

Durchmars Dupla vagy semmi A kis karthauzi Dr. Vérdíj Egy délután Noémivel Soha sehol senkinek A rátóti legényanya Rabbik és gójok Lehetetlen szeretők A nagy szovjet fazék Mercedes-Benz: levelek Hrabalnak Szerelmes nyár Az orosz szex védelmezője Halottnéző Szajna-parti kaland Lehet-e még szeretni Franciaországot? Angst Karmaiból kihullajt

Már megint blogot írsz?! - kérdezné az asztalom sarkára támaszkodva a jó öreg Zoltán, és csillogna a szeme a kaján örömtől, mert tudta, nem szeretem, ha bent az irodában, munkaidőben ezt fennhangon hirdeti.
De most inkább nem szeretnék blogolni. 
Ő volt az én kedvenc Ős Kajánom.
Kiblogolhatom akár minden feljegyzett aranyköpését, hogy csak a szépre emlékezzünk, de ami egyedi, az úgyis kiblogolhatatlan.

-A vízilovak is magyarok voltak!
-Tiszteletpéldányt kérek… az internetből!
-Látod, ez a magyar nyelv olyan, mintha Petőfi írta volna.
-Jaj ez a cipő… ráadásul ez a cipő is úgy imbolyog!
-Most meleg van, vagy hideg?!
-(a kurzorról:) Mi ez a köcsög itt?
-(én: -Z.! Várom a legújabb aranyköpésedet!) – Z.: Hová köpjek?
-Önkénturalkodó…
-A gumicukor az, ami nem fogy el.
-Nem látott valaki egy pogácsaserclit?
-Nem emlékszik, panyókában mentem (ebédet) melegíteni?
-Ma már nem divat a kenyérgalacsin-gyúrás?
-Ez az Arany János megelőzte a korát. Már egész Babitsos.
-Dugovics Tífusz
-(A.-nak) Parlagon heverek.

Sajnos ennél sokkal többet nem jegyeztem fel Tőle, pedig ontotta őket. Persze ismerni kellett volna őt e bohém bonmók megértéséhez… A legtöbbet már csak mi értjük, mert a nagy kávézások alatti, szinte automata szövegalkotási folyamatok és asszociációs menüettek szüneteiben hangzottak el. Nem angyal szállt el felettünk (bár elég magas a plafon), hanem Z. köpte az aranyat, megkopott zöld fotőjének mélyéből, nagyokat gesztikulálva. 

Arra, hogy a szellem tartja életben a testet, nála jobb példa kevés lehetett.
Pazar szellem volt. Én csak idős korában ismertem meg, de legendák szóltak róla. Pazarolta a szellemét, jó és rossz értelemben egyaránt. Áradt ránk a humora és sok remek ötlete, de kicsit el is tékozolta tehetségét, a szakmában az egyetemi katedráig vihette volna. Precizitása máig segítségünkre van.
És nem volt tökéletes persze, minek is tagadnám, de példátlan méltósággal és öniróniával viselte fogyatékosságait. Angol felvidéki kastélyokba illő főúri elegancia jellemezte a lelkében. De nem ezért volt lord. (Az utolsó…) Hanem mert a hatvanas években a Gyárban (ezt a kifejezést egy kolleginától csentem) szinte csak nők dolgoztak, és köztük a férfiak egy külön kasztot alkotottak – s egyben külön osztályt is. (Házi kóddal: a 025.45-öset.) Az ide később bekerült fiatalok már nem számítottak Lordnak, ezért mondhattuk – egészen tegnapig: Zoltán, az utolsó lord…

Legkedvesebb írói, költői a Nyugatosok voltak. Sokszor szavalt nekem Babitsot...
Már szerepelt ez a vers a blogomban - éppen Zoltán miatt. Kedvenc sorait gyakran mondogatta. Ízlelgette a szavakat, akár egy ínyenc:

"...Isten szemében nincs szemét:
fürtödnek, melyből borod erjed,
ne hányjad el rohadt szemét:
attól édesebb lesz a bor.
Inkább gyönyörködve figyeljed,
hogy napban gyémánt lesz a por
..."
(Babits Mihály: A csengetyűsfiú)

 

A 6. Harangtörténeti Ankét előadásai
Budapest-Nógrád, 2007 június 7-9. [szerk. Lengyelné Kiss Katalin]
rend. az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal., 2007.

Aki nem tudná: e fajsúlyos múzeum a II. ker. Bem J. u. 20. alatt található. A hazai harangkutatásra pedig legyünk büszkék. A nagyméltóságú német Harangtudományi Társaságban évtizedek óta képvisel bennünket dr. Patay Pál (1914-, régész, „kampanológus”). Felteszem nem mond már olyan mesét az unokáinak, amiben nem szerepel legalább egy fia harangláb...

Itthon az első harangöntész-ankét 1997-ben volt, a második már nemzetközi konferenciává bővült. Nem lehet unalmas: egyszer a harangjáték a téma, másszor kultúr- és művészettörténet (még népmesék is születtek róla)

És persze a kirándulások… Jó hobbi lehet ez. Kb. mint a tárgyi néprajz szakos egyetemisták: órák helyett disznóölésre járnak… kóstolni is, természetesen. Amit meg ugye le kell öblíteni… Az a megérzésem, a harangöntők híresen nem absztinensek.

Ez csak egy vékonyka füzet, de olyan változatos témájú előadásokrat említ meg, olyan szűkszavúan, hogy emiatt el sem mesélhető. (hazai harangöntés története, javításuk ma és a múltban, egyes mesterek, műhelyek és gyárak története, díszítésük stb.) Részletek a füzet előadás-kivonataiból:

Meglepő, mi mindent készített ugyanaz a mester… A 15. szd. végétől Erdélyben a keresztelőmedencéket már nem a német mesterek készítették: különféle okokból átvették szerepüket a jóval olcsóbban és gyengébb minőségben dolgozó ágyúöntők. Később, iparosodottabb formában pedig tűzoltószerek gyártása volt az igazi profil, és a harangöntés a melléküzemág (Walser-gyár, Bp.)

Amúgy komoly és összetett szakma, a statikától a néprajzig és a képzőművészetig mindenféle ismereteket megkövetel.

És amilyen hirdetések vannak egy ilyen kiadványban! „Toronyóra-javítás, harangok szervizelése, harangvillamosítás”… :o)

Lásd még Longa Anna: A harang c. diákdolgozatát.

És íme az esztergomi bazilika harangtornyában alig pár hete készült képem:

*

Havi olvasmányok:
http://murci.freeblog.hu/archives/2007/08/31/olvasonaplo_2007_aug/

Nem hiszem el, harmincvalrégóta készülök a mesterfokú grumpyságra, ma megcsináltam neki a rovatot is, erre estére sem tudok mit írni bele...!

...vagy ez is színtiszta gr.-ság lenne?! :-)

Ménes Attila: Egy délután Noémivel
Balassi, 2007

mancs.hu/Babiczky Tibor , kello.hu , Legeza Ilona M. A. kisprózáiról , ÉS.hu/részlet a regényből és egy másik , és egy harmadik részlet/szombat.hu , fülszöveg , litera.hu/Tamás Zsuzsa
Sz'tem: 5-ös

A csaj elköltözik tőle, előtte még levágja lábkörmét és a darabkákat egy nyitott ikonfestészeti albumon hagyja - kb. így indul a középkorú szerző 5. könyve (és egyben első regénye - amely második kiadói házasságának gyümölcse. A Széphalom Kvműhely után írónk mostanság a Balassinál jelenik meg, ami garantálja valamelyest a minőséget, vö. Tisza Katával, aki 3 kötetét 3 különböző kiadónál feküldte ki. A szerzőtől bocs a példáért.)

Ménes egy helyütt a prousti alakhoz hasonlítja magát: „Swann egy kiegyensúlyozott pasas, azonkívül pontosan ismerte önmagát, éppen ezért valahogy kretén figurának éreztem” – ám itt megbillen a dolog: bizony inkább a szerző az, mert ő meg nem ismeri saját magát. Ez az összes olvasói élmény - az elején… Ami szerencsésen megdől kb. a 40. oldal után.

Onnantól valami működik a regényben, a férfiolvasókat biztos elkapja. Vagy a férfilélek pőresége, vagy ahogy a nőkről ír… Pl. a szakítás után felcsíp egy óvónőt, aki éppen temetésről megy haza, s mikor látja, a nő pőre a bugyiban, vagyis aznap reggel meg kellett borotválnia ott alul: „ezt a lányt a halál izgatta fel.” Szóval vannak jó sorok.
És egyre több lesz. Életismeretből egy doktori dolgozat. „Magyar nyelven regényt írni maga a szabadság, olyan, mint hancúrozni Noémivel.” A fenti linkek kritikái alaptalanok és kissé szemetek.

A regény jelenideje pár óra, egy kóbor délután csupán: a lány lelép, írónk a nyomában, de csak kódorog, alkoholos ködből réved vissza az egy évig sem tartó, de minden eddiginél intenzívebb kapcsolatára.
A lány alakja nagyon meg lett teremtve. Simán lehet, hogy valós alak, de kinézem a szerzőből: akár a semmiből is teremthette. (Asszem ez nagy bók egy írónak)
Minden csak emlékezés. A megcsalások (gyanúi), az ördögi ’após’, vagy akár (hogy kissé extrémebb jeleneteket emíltsek) a petting a templomban, vagy a kábszerezés „felsőfokon”.
A lánynak mesélt történeteiben pedig benne lehet a szerző gyerekkora is: a kései Kádár-éra, a zsebhitler apuka, a mimóza anyuka és a frusztrált kamaszévek, képzelhetjük.

Állítólag a szerzővel mindez meg is történt (mármint a szerelmi tragédia, nem a kamaszéveket élte át újból...), csak éppen a kézirat leadása után (az irodalom visszavág?). Akár már előtte, akár „csak” utána: szerintem a szerző ezzel kábé 200 oldalnyi prózával bekanalazott egy kis habarcsot a széteső világ eresztékeibe. (vö. „Mi az irodalom feladata?”)

Egyéb nyárvégi olvasmányokról:
http://murci.freeblog.hu/archives/2007/08/31/olvasonaplo_2007_aug/