kiforrta magát. murci blogja volt

Érlelt T-bone, ahogy Before bloggerkolléga megírta volt. Valóban gasztropornó - nem is ecsetelném. Csak tunkoltam a salátával, amit meghintettem a sütés utáni pihentetés közben kiengedett szafttal...

Két ilyennel indultam:

 avagy hogyan vesztettünk el egy Fehér Béla-regényt.

Lelkesen indultam el ma estefelé a Nyitott Műhely Fehér Béla-estjére: itt mindig jó a bor, ma (is) remek író kerül terítékre, és még jó csajok is akadnak a (ma is underground) kultúrpincében. (Mármint hogy nem tudtak vertikálisan feljebb lépni. Amúgy persze magasan a léc.) A jó borban hamarabb csalódtam, mint egyéb várakozásaimban: naggggyon gyenge etyeki (persze száraz) fehért mértek, egyszerűen nem hittem el, hogy a "Finta-pincészetben" járok... (Tudni kell, hogy - elmondásuk szerint - meglátogatta őket  a VPOP, és most nem is adhatnak piát, hát, ez nagyobb csapás a kultúrára, mint Hiller, de most már mindegy), persze a kezdésre már előkerült ez a valami Etyekről - aminél jobb volt még a szemben lévő kisvegyesben vett és aperitifnek betöltött Bivaly sör is, pedig az nem egy ínyenc üzemenyag... Visszatérve az író úrra, a nyögvenyelős beszélgetés után (innen jelentem, Kemény István ne akarjon kérdezőbiztos lenni, amíg csak nyekegni tud: miatta így festett a beszélgetés fele: - Igaz-e hogy... ööö... eee... a gyermek ööö... eee.... korod... öööö... eee... meghatároz... ta a ... öööö .... - Ekkorra már az író megszánta, és mivel saját bevallása szerint is egy közeli kocsmából érkeztek, ahol valószínűleg átvették a kérdéseket, s ő már tudta, mit akart a kérdező, ezért "szavába vágott" a nyekegőnek, persze a maga módján: -Igen, Majd az előzményekhez korántsem hűtlen, dödögő visszakérdezésre: -Nem. Majd mentek tovább,,, Hát így lett egyre okosabb Fehér Bélából a közönség... (Ami érdekes volt az estében, azt magától mondta el Fehér.)

etc.

ps.
A sörreklámok tudnak a legjobbak lenni - van még:

Fjodor Mihajlovics, Johann Wolfgang és Franz - vajh' miért e névsor?

                      részlet
...
Itt a nyár várat magára,
itt kopog a küszöb előtt állva,
s amit tavasznak hiszek,
ami nincs senkinek már,
nem más, mint egy lágy fuvallat,
mit előreköpött a nyár.

A fringe egyik koncertjén. Lassan vége a hangpróbának, mögöttem két idősebb alak piaci kofa hangnemben próbál egymással suttogni - egyeseknek ez a műfaj nem megy, hát istenem. Aztán lassan kiderül: zsűritagok. Panaszolják egymásnak, hány helyre kell még estig menniük. Közben a Tűz lángja [kissé hülye] nevű fiatal tordasi formáció belekezd a csángó népdalokba, amiket kissé modernizálva, pl. e-gitár dünnyögéssl a háttérben adnak elő. Révülök, ahogy azt kell, ám egyszer csak az egyik ítész megjegyzi a társának: "...nem elég népi. Egyforma ing kellett volna rájuk". ÓB+!

update - Leta képeiből:

Lehet, hogy répafőzeléknek látszik, de nem ez a baja, hanem hogy elborsoztam. De aki éhes és büszke, annak ez az aranyszín manna.

Ramaty hónapom lehetett, alámentem a átlagnak. A könyvek amúgy a magányosság stációi, ez a kész posztot nézegetbe jutott most eszme. Ezért a bonus szöveg is a képek mellé: A listán Lisznyai utambátyám volt a legmulatságosabb; Wharton, Bartis istenek a prózában - Roth most lett az; Hraballal megtaláltam valamit az élet kevéske értelméből (ehhez most egy sör után nyomozva jutottam el, de erről később); Farkasnál rosszul kezdtem: rögtön a főművével, így most kissé csalódtam; Szabó Magda-rajongó, úgy érzem, sosem leszek; végre olvastam egy jónak mondhatót Harakiri Kamutól; McCormac meg olyan plasztikusan írja le a Vadnyugatot Vérmeridiánt, hogy érzed a karodban a napjában tucatnyi skalpot gyűjtők izomlázát és még másnap is megül a vérszag az orrodban... Egyenként, úgy általában a kötetekről (szűken mért) véleményem a linkelt oldalakon.
Szebb árpilist mindenkinek!

...és Tumbalumba szigetén a Nagy Fekete Kötény - aki nevét onnan nyerte, hogy még fiatalon, pár héten át fekete mosogató volt egy honolului szálloda éttermében - három tégely szilvakék színű temperáért és egy ipodért (3 csomag tartalék ceruzaelemmel) elvállalta végre a felkérést a két óceánnal odébbi, apró kis völgykatlan országban.
Ám amikor meglátta a reptéren a reája várakozókat: leendő koalíciós partnetereit mosolyogni  (Gusztos, Horn G., Lendvai, Kóka) visszamenekült a beléptetőkapun és megbújt a repülögép csomagterében...

ps.:
Akik nem vállalták...

 
(Happy-Go-Lucky / Hajrá Boldogság!)

A brit Amélie, mondják, de nem. Az mese, persze mi, pasik azért szeretnénk összefutni Amélie-vel. Viszont Poppy létezik, csak nehéz őt magát meglátni, amikor a mosolyával rád vakuzik. Angolként ugyan kissé lóarcú, a francia elegancia helyett a sarki turkálóból öltöztették, a bizsusok pedig tutira külön fejezetet kaptak a büdzsében. Mindehhez csámpásan rohangál a nagy sárga csizmájában, idegesítően zörögnek a karján a karikák, mégis imádnivaló. És nagyon szép lába van - férfitársaimnak üzenem: bugyiban is remek reggeli jeleneteket készítettek vele, fenékdublőr nélkül...

és a többi...

(Strings) ma este 22.45-től, m2

Gondolnánk, a bábfilm gyerekeknek való, különösen a trükkök ezreihez szokott szemünknek lehet primitív ez a sok zsinóron ráncigált fapofa. De nem. A valaha készült egyik legszebb - és igen komor - mese ez, és a bábok jól tudják, mit jelent a függés. Tömegjeleneteknél ezek a kötelékek elhomályosítják az eget, olyan sűrű árnyékot vetnek a földre, mint egy nyílzápor. A szálak olyan magasra vezetnek, hogy elvesznek az égben, és ha elmetszik azokat, a porba hullnak a figurák - egyszerű, de hatásos jelképekkel dolgozik a 2005-ös Titanic fesztivál közönségdíjas alkotása. Faragott bábuk egy animációs filmben? Igen, és esetlenségük ellenére, vagy éppen ezzel, meg a fény játékával még érzelmeket is varázsolnak beléjük. 
Története egyszerű: fantasybe illő mesebeli birodalomban küzdenek magányos hőseink, a gonosszal, életükért és szerelmükért. Index-stílusban, eccerűen: "a nagy ötlet, hogy a zsinórokat nem retusálták ki a kész anyagból, hanem integrálták a történetbe; itt a zsinór a lélek, ezért a harcos hősök se egymást böködik, hanem a fejzsinórra utaznak. (...) Megy a királyfi, elárulják, visszaárulják, beleszeret, hazatér, legyőzi."
De hát ennyi a mese receptje.  Nagyobbacska embergyerekeknek is ajánlható.

A férfi levelet ír, netán rímeket farag, döglött virágot vesz - míg  a nő főz egy vadast a szerelmének.

(Tatjana egyszerűen nem tudott főzni. Mert pl. e sorok: "És higgye el, hogy szégyenem / Nem tudta volna meg sosem", Benkőlacibácsi korában már egyértelmű jelentéssel bírnak. Hogy Puskin korában ez hogy történt, arra még keresi a választ a ruszisztika.)

Mint a lelkesült álpróféták a Monthy Python-jelenetben: rongyos, zsákos emberek, itt most egy középkorú- ill. vénasszony: csak kárál, be nem áll a szája, a fröcsögő nyálcseppek végén még ott inog egy szó... aztán észrevétlen elcsöppen az is, mert nyomában érkezik a következő mondatkonvoj: torlódnak a fejében és a szájában, szeme mindeközben menekülőutat keres: közönséget, nem érdekli, hallgatod-e: ha már egyszer - szánalomból - felvetted vele a szemkontatktust, onnantól rabja vagy, szánalmasságának vonósugaraival magához láncol, érzed is a szorultság bilincsének vashidegét a bőrödön, csontujjai a hajadba túrnak: nem, csak a légáram az, de annyira rémisztő jelenség: csak most kezdesz egyáltalán arra is odafigyelni, miről beszél, pusmog, mondatait egymásba férceli: sisteregnek a szavai, mint a forró platnira esett oljacseppek, szertegurulnak, pörögnek, táncolnak, mások már téged is kikerülnek, mintha a mammó büdös, loncsos kutyája lennél  a kabátja alatt: mert már ott érzed magad, beléptél a bűvös körébe, mikor onnan kilépett az előző áldozat, emlékszel még mennyire sajnáltad azt a férfit, akire először lecsapott a boszorkány,  mulattál rajta, az csak hümmögött először, próbált kitérni, de a mágneses delej mindig visszafordította a nyanya felé, a súlyos, szinte kérdőre vonó tekintet még kanyarban is üldözte az elfordult áldozat szemét, így csak a fény görbül az űrben: meg a szánalommal teli tekintet, először mulattál az eggyel korábbi rabon, most te vagy a helyében, most rajtad mulatnak mások, köztük a következő alany is, de ez most korai vígasz, el kell viselni a barlangszájú szólidérceit, még te állsz ott, és bizony a szánalom csörgő-bongó aprópénzével nem fizeted ki, neki az nem elég, csak ha már te is azzá váltál: szánalmassá: aprópénzzé, mindened kell neki, el akarja beléd ültetni zápult agyának magoncait, egyszerre beszél gyógyteákról és a politikáról, lögyböl is egy flakonnal az előbbiből, utóbbiak meg a szájában forognak mint a mosógép dobjában a szennyes, zakatol, mint malom a pokolban, védekeznél, hiába - ám egyszer csak elfordul, jóllakott veled, vagy csak megunt, könnyű préda voltál talán, megindul a moziterem felé, be nem áll a szája most sem, már mindenkihez beszél egyszerre: vagy senkihez sem,  a falitükör előtt elhaladva még magának is köszön egyszer, aztán bevonul cókmókjaival a moziterembe és elcsendesedik.

Lisznyai Kálmán (1823-1863) válogatott versei
az előszót írta, a verseket vál. Zonda Tamás
Madách Irod. Társ., 2009

evocatio

A legnagyobbak egyike. Mármint az epigonok közt. (Neki a Petőfi-epigonság jutott.)
Holdkóros, uncsi, képzavaros és giccses. Pl.: "ha tokajit iszunk, az Istennel csókolódzunk", vagy: női szemből "reája vetődő kéjvillám", vagy:

"...Ábrándjaim bájegének
Csak felhője maradt;
Csillagai mind elhulltak!
S a reményhavak alatt, (...)"

Mégis, kétszer annyi verseskönyve fogyott, mint Petőfinek. Ő az 1850-es évek... (kit bántsak meg a maiak közül?) Coelhoja Müller Pétere :)  Szóval mindenki ismerte és (majdnem mindenki) szerette... Tkp. nem is ő hibás, ő csak a magyar átok egy tünete... a sírva vígadás és könnyeket nyeldeklés kelése a Magyar Orcán (na ez már azért olyan munkveronikás volt). Még Petőfi is dícsérte egyszer - de hát mégsem kritikus volt, nézzük el neki ezt a botlását.

 A könyv tkp. válogatás Lisznyai vesresköteteiből - és zavarba ejtő a szerkesztő üzenete: miszeritnt  ő azokat próbálta kiemelni az életműből, amelyek ma is kiállják az idő próbáját...

Az a legszánalmasabb az ilyen műköltészetben, hogy fogalma sincs a népköltészet erotikus motívumkincsének lényegéről, így az onnan lopott hasonlatok nevetségessé teszik az ilyen alakokat:

Vigyázat, 18+ !!!

...érzem az izmot a zsír mögött a hasfalamon, addig van remény.

Addig is innen merítek - olcsó - hitet: