Ezt írtam elsőre:
Az ufi-blogban olvasom, ezek a narancsos fiúk lenyúlják az imidzsemet... legalábbis félig. Ejnye már. Pláne, hogy a cikkben az én profilképem szerepel. El a kacsokkal!
Aztán ugye, ráébresztettek, hogy kacsa. És épp én, ugye... (aki mellesleg, már kinőtte a kádban kacsázást, de még nem kacsázik az ágyban... de szeretne a tengerparton...) Mit tehetek, szeretem a kacsahúst.
Borissza rasszista szabad(os)verse.. :P
Százar vörös, ha bor.
Édes fehér, ha nő...
Szódában ülünk, Te háttal.
Gyöngyöző nevetésed
borunkat bolondítja
s minket a messzi Kelet
varázsa ejt rabul.
Már azt hinni, ez Kuala Lumpur
...pedig - "csak" - Puala* lumpol.
Elnézést kérek az irodalomtól!
:o)
*a beceneve
a nagynagy vallatólámpa fénye egyre magasabbra hág, a harmattól megittasult madarak erre pogóznak rikácsoló csicsorogással a fák lombjának sáncaiban, és langyos fénysugarakkal tusolnak le ótvaros fészkükben...
Éééés, hogy halmozzam az élvezeteket, meg a barázdák számát agyamnak talán csak ráncoktól kérges felületén, ma este ide megyek (sajna rá kell keresni a dátumra).
Három magyar vajdasági íróval cseveg a Kalligram vezetője, ahogy embé mondja, MS mester: Balázs Attila, Tolnai Ottó és Szerbhorváth György mesélget majd - remélem anekdotáznak majd rogyásig. Inkább, mint holmi irodalomelméleti fetrengés... No de majd beszámolok.
Ja, és ebből: 
7 darabot vágnak hozzám, hollárihó! :O)
Phaedra, Új Színház, világnapon (márc. 27.)
P., hírét véve, hogy férje meghalt, végre megvallja régóta titkolt szerelmét férje előző házasságából származó fiának, Hippolitosznak. Ám a férj halálhíre tévedés, ekkor a nő kétségbeesve menti magát, és meggondolatlanul – az ármány hű szolgálója, Oinoné képében kísérti – H.-t állítják be a gaz csábítónak. Thézeusz hazaérve nem törődik a hírek és vádak igazolásával, és mint egy mai bulvármédia-fogyasztó, az első hírnek hisz, ki- és megátkozva fiát, akit a halálba is ragadnak az átkokra valahogy mindig odafülelő istenek. Phaedra megbán, kitereget, végül öngyilkol. Végeredményben alulmúlja a Titus-darabot valami Wilmos nevű (le)jegyzőtől, mert itt csak 3 a hullák száma, de… (s immár komolyan, legalább egy mondat erejéig) mint ahogy kopó állja a vadat, moccanatlan, te sem feszengsz a színházban egy zajfoszlánynyit sem: a feszült figyelemből meredten ocsúdsz fel a végén és fürdeted taps-aranyesőben a művészeket. Főleg P.-t, azaz Takács Katit, és H.-t, azaz Huszár Zsoltot.
A csúcspont előtti pillanatok:
Racine valójában egy fiatal kortárs író, aki az istennői-démoni-angyali Takács Katalinra szabva írta meg a rettentő erejű tragédiát, tanulságul minden időknek, hogy kordában kell tartani a Szerelem nevű biokémiai gejzíreket, máskülönben emberhús-hekatombával áldozunk az őszinteség oltárán és csak rohanunk a forradvégzetbe – fura, ide mindig nyílegyenes út vezet... Eme fellángolások nélkül lehet ugyan élni, de érdemes-e? - kérdezzük újra a színházi világnapra írt PartiNagy-mondattal.
Legalább annyi kiderül: a színház előbb volt, mint az élet, mert minden eleme onnét való… A teremtő Isten egy túl zseniális, kiugrott vidéki segédszínész lehet, aki külön világot alkotott maga…
Ja, és külön köszönjük a hullafáradt színészeknek a plusz egyórás jelenlétet az előadás után (a világnap alkalmából).
Linkek:
http://www.ujszinhaz.hu/index.php?id=940&cid=17759
http://mek.oszk.hu/00400/00471/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Phaedra
http://www.literatura.hu/irok/klasszic/racine.htm
...vagyok - mondta épp most rám egy kolléga, mikor felmerült a nagy délutáni bágyadtságban, itt 'a sok néhai és leendő papírhulladék' közt, hogy akár könyvben is kaphatnánk a fizetésünket - és a többséggel ellentétben nekem nem komorult el a tekintetem a poénra, sőt... :O)
De kaptam én már más jelzőt is: könyvsovén vagyok, mondta az öreg Z., mikor egyszer régen nála kritikusabban viszonyultam pár kötethez.
Aztán sorjáztak a poénok, agyi sziesztaképpen: milyen lehet a könyvpedofil? aki a gyermekkönyvekre hajt? és kik a könyvgerontofilek? hát az antikvaristák...
:O)
Kieg., immár én csapom le a labdát:
Arra, hogy elvonási tüneteim lennének-e, ha egy hétig nem olvashatnék még otthon is, este: és az az aranylövés, ha rámdől a könyvespolc...
Isten pillantásának árnyékában élt
s mikor újra lenéz ránk
a sors reflektora, szeme
bogara máson pihen meg mindig
Ma kb háromnapnyit dógoztam, holnap pedig komcsiszombatot tartok, csakis a multiknál szintén csilléző plátói szerelmem kedvéért, merő szolidarice.
Meg aztán, ha bírom, még utolsó reggelimet a miniszerrel tölthetem el (még a szívműtétem előtt) ....
Mentális Armageddon
Ha még idejében megérkezik Bruce Willis, akkor majd el is mesélem...
for KO
I'm your man
If you want a
lover
I'll do anything you ask me to
And if you want another kind of love
I'll wear a mask for you
If you want a partner
Take my hand
Or if you want to strike me down in anger
Here I stand
I'm your man
If you want a boxer
I will step into the ring for you
And if you want a doctor
I'll examine every inch of you
If you want a driver
Climb inside
Or if you want to take me for a ride
You know you can
I'm your man
Ah, the moon's too bright
The chain's too tight
The beast won't go to sleep
I've been running through these promises to you
That I made and I could not keep
Ah but a man never got a woman back
Not by begging on his knees
Or I'd crawl to you baby
And I'd fall at your feet
And I'd howl at your beauty
Like a dog in heat
And I'd claw at your heart
And I'd tear at your sheet
I'd say please, please
I'm your man
And if you've got to sleep
A moment on the road
I will steer for you
And if you want to work the street alone
I'll disappear for you
If you want a father for your child
Or only want to walk with me a while
Across the sand
I'm your man
If you want a lover
I'll do anything you ask me to
And if you want another kind of love
I'll wear a mask for you
Irigy. Az vagyok, olvasgatván a jobbnál jobb blogokat, de nem is a blogjukra vagyok irigy, hanem nekem is kéne némi valami indító fröccs, hogy megjöjjön a kedvem, hogy berúgjam a gépet (lábbal indítom, lent van a földön és nagylábujjal könnnyen elérem a gombot), aztán megvárjam a hosszas betöltést, hogy mindig írjak valami frankót, de az ötlet ekkorra már elszáll. Szóval ihlet lenne (csak-csak), de az folyton gőzmozdonyosat játszik, tovarobog vagy füstbe burkolózik, elinal.
Inal: mintha a gépem vagy az agyam procijának márkája lenne.
De közben találtam két klassz blogot, legyen elég ennyi jócselekedet mára, hogy reklámozom őket - mind a rengeteg egy-két olvasómnak, hehehe:
puff (vagyis "Ahogy esik, úgy puffan...") és donricardo (vagyis "kurvannya mindenkinek")
épp ezt írtam frissiben egy cimbimnek, reagálva, épp kiket szedett össze a blogtéren szimpatizánsnak - merthogy' volt szerencsém az illetővel csevelyegni:
-<XY> cimbidhez grat, akkora toronyfasz, hogy a Michelin kell rá gumit húzni...
Elnézést a tv2, illetve gálvölgyi et. fog kérni.
AVAGY A TÁJÉKOZATLANSÁG MAGABIZTOSSÁ TESZ...
Már a lap színvonalas Hétvége melléklete is megroggyant
Bevezetőül: olyan ez a lap, mint egy főnix: sorozatosan leég(eti magát), mégis mindig feltámad és marad piacvezető. Persze ez nem bók: nem az érdemei miatt sikerül ez a mindennapi mutatvány neki, mindez csak a vetélytársait minősíti… Pl. hiába a szoclib koalíció pártalapja, van annyi ízlésük, a tömérdek pénzük mellett, hogy (még ha csak westbalkáni mércével is, de) színvonalas maradhasson. Ha alapvető sajtóetikai hibát követ el – csak ld. pl. Teller-levél – a felelős fölfelé bukik, az országos újságírószovjet (gyengébbeknek: MÚOSZ) elnöke lesz, mindegy példát mutatva ezzel a jövendő médiamunkásoknak, hogyan lehet itt nálunk karriert csinálni. A lap politikai rovatai alaposak (ha már tárgyilagosak nem), kulturális cikkei pedig legalább színvonalasak voltak. Eddig.
A mostani (2007 márc. 10) szám 11. oldalán a szokásos könyvrovatból kiderült: egyrészt szarba veszik íróikat, másrészt erősen trehány munkát végeztetnek erősen alulképzett médiajobbágyaikkal. Lehet, hogy még doktrori címe is van a napos (kép)szerkesztőnek az irodalmi rovatnál, de talán mérnöki tudományokból, vagy biokémiából - bár ott megtanítanak az alaposságra.
Talán hosszan vezettem fel a „bajomat”, de az arra érdemeseknek (értem itt a kult.-rovat szerkesztést), tudniuk kéne, hogy két „darab” Jerofejev létezik, mint orosz író. Ez nekik, az íróknak, általában szerencse-e vagy nem, nem tudom, de a még élő Viktor J.-nek, akit egy közepesen jó, néha jó kortárs írónak mondhatunk, megtiszteltetés, hogy néha összekeverik a már elhunyt Venyegyikt Jerofejevvel.
Avagy szerelmünk, a Tabán…
Tabán egykor és ma
írta és összeáll. Vecsey András, Bp., C+S BT, 2006
jegyzetek:
Szt. Gellért templom romjai az Erzsébet híd feljárója alatt…
Rác „boszorkányok” (prostik) az emiatt „rosszhírű” Duna-parton, és a rác barlanglakások a Gellért hegy gyomrában, egészen a századfordulóig… (értve ezalatt 1900-at)
Történt, hogy 1892-ben egy, a Gellért-hegyről lezúduló ezer mázsás szikla „vágott rendet” a kupiként működő Duna-soron… a város ekkor kisajátította a helyet és megkezdődött a T. déli sarkának rendbetétele.
Halastavak Mátyás idején…!
…és így múlik el a világ dicsősége: ahogyan a régi görögök kokszosították Zeusz szent tölgyesét, úgy égettek meszet a budai paloták márványából Mátyás halála után pár évtizeddel…
Majd: 10 muszlim imaház, 6 mecset, 3 derviskolostor, 3 meleg fürdő és vagy száz bűzös, a várból kiszorult török tímárüzlettel… így született meg a Debaghhane, ebből: Tabakhan, ’rácosan’ Tabán – azaz a „tímárok külvárosa”, legalábbis a nevében. A törökök később általában csak külvárost értettek a T. név alatt.
A Nap-hegy csúcsa a karóba húzás színtere volt, ill. – szintén – temető.
Fecsegő névváltoztatások: leproserium…. Sáros-fürdő… s végül. Gellért-fürdő.
Vagy: Királynéi fürdő (14. század)… a törökkorban Közönséges fürdő (köznépi)… ma ez a Rudas. A Rácfürdő is, a néhai Királyok Fürdője, 2-3 krajcáros népfürdő lett.
A mai Orvostörténeti Múzeum homlokzatán – amely ház ugyebár Semmelweis szülőháza is – nagybetűs Baksör-hirdetés díszlett egykoron… Az egykori Apród u.-ban volt Rudolf főhg. egyik törzshelye is, a Herculanum… ami akokr nagy kupi („zengeráj”) hírében állott.
Itt vágtatott lovával a lépcsőkön Sándor gróf… s itt állt az egykori hajóhíd is.
És még mindig az Arpód u., 10.: Virág Benedek papköltő lakóházának helyén ma étterem áll, itt halt 1830-ban, volt a ház vendége Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsy, Vörösmarty is (tkp. minden kolléga). Korábban itt állt az Arany Szarvas nevű sütőház – ami mára átszökkelt volna a túloldalra?
Casanova itt is öregbítette hírnevét: 1782 körül, 57 évesen kipróbálta az itteni gyógyvizeket, majd – talán merő rutinból? – még megszöktette az egykori Hadnagy utcai szerb korcsmáros lányát, de hamar utolérték, és még itt a Gellért aljában félholtra verték…(lehetett volna szent is… :P )
Zsidókapu: a vár déli részén fekvő zsidó temető felé nyílt. Később megszűnt a szerepe,1880-ban befalazzák.
1810-ben félezer ház és templomok sora ég le, egy bognárműhelyből szabadult el egy szikra. Volt, ahol víz híján, borral oltották a tüzet… Ötven halott.
Olvasztótégelyként is működött: török, bosnyák, albán, szerb, német és magyar vér keveredett, s a húszas évekig a német, pontosabban a bécsi dialektus a legáltalánosabb… de: még az 1870-es években is volt „illír” (albán-rác) osztálya a tabáni iskolának. Magyar oskola csak 1875-ben. A helyi kereskedelmi testület üléseit 1862-től jegyzik magyarul (rácok és olaszok alapítják 1697-ben! Egyik soros elnöke volt az orvos Semmelweis Ignác apja is).
A Tabán végzetét az 1896-os Szabadság-híd és az 1903-as Erzsébet-híd hozta el. Felkapottak lettek a Gellért-hegyi telkek, az épülő villák alatt kirívóan gettószerű lett a tabáni völgyben a sok régi házikó. 1927-re a 4024 lakó már rezervátumban érezhette magát – nem engedtek a város ingatlanfelvásárlásainak, ki és betartottak. Végül az utolsó lakókat (zömmel) a hírhedt Mária-Valéria telepre költöztették át, a bontás a két legutolsó lakó kiutasításával 1934-ben kezdődött el.
Pl. ezután költöztették át a sziklakápolnába rendtársai az addig itt nyugvó „magyar Horácot”, Virág Benedeket is. („Sírjának kálváriáját” részéletesen is bemutatja a kötet.)
A kötet 1. számú szerzője: „civilben” az immár 10 éves Tabánért Alap. elnöke.
Amit ajánlok még:
Döbrentei u. 9., belső udvar: Tabáni Helytört. Múz.
További lapoznivalók:
Zórád Ernő: Tabán
a lebontott romantika
a művész munkásságát bemutató esszét Feledy Balázs írta, Fekete Sas, cop. 2002
Tabán, a háromszáz éves kártyavár
Szerk. Zórád Ernő Budapest Pallas Stúdió, 1997
„...áll Buda még!" a magyar irodalom várbeli századai
összeáll. és szerk. Erki Edit Jövendő K., 1997
A lila ruhás hölgy...
A recenzens fotója a Tabánból, 2005 őszén
A Faun labirintusa
No nem a figuratív kábszeres bélyegekre gondolok itt. De a nagytotálban véres, büdös és aljas második világháború Spanyolországából egy tündérszép kislány* a mesekönyvek tudatmódosítóinak (no meg egy varázskréta) segítségével átjár egy másik világba (olykor csúszik-mászik, máskor menekül).
Ez a világ sem veszélytelen, s nem kevésbé félelmetes a felnőttek polgárháborújánál. Olyan ez az átjárás a világok közt, mintha otthon két egészen eltérő filmet néznék egyszerre (felváltva, a távirányítót kapcsolgatva), egy spanyol polgárháborúsat és egy durva képekkel teli animációt. (Mert nem kimondottan gyerekfilm…)
A kettő sosem találkozik, és bár nem árulhatom el – ez mégis egy ajánló volna, vagy mi –, de a végén is szép volna hinni, hogy a két világ közt legalább akkor megnyílik egy kapu… sajnos nem. De legalább megszépül az értelmetlen végzet.
(Az est.hu nagyokosa pedig elaludhatott a végén, mert nagyon hülyéket ír.)
*Kéretik itt nem a Lolita nevet suttogni, még ha ez az ötlet, szigoróan mint kósza ötlet, bennünk is felmerült a moziterem sötétjében – mint meg is állapítottuk, a szex az egyetlen, ami hiányzott, azaz nem szerepelt a filmben, nem is fért volna bele. :P
Aztán ott is eltérnek az még utak, hogy míg Nabokov szorgalmas lepkegyűjtő volt, addig a mi főszereplőnk egy rettenetes hangon kerregő seggűpotrohú sáskaszerű izé után futkos - aztán lesz nagy csodálkozás...
Hamvai Kornél: Castel Felice 
Ötvenhatos (vagyis ’58-as) emigránsok egy hajóban összezárva, úton Ausztráliába. Ahogy az szokott lenni, elhinti magvát a viszály…(na ezt tessék elképzelni, hehehe) – sőt egy kiugrott ávós is kerül, aki épp hősszerelmest akarna alakítani (Szervét Tibor - sz'tem nem áll jól neki ez a szerep), de radikálisabb érzelmű honfitársa (az egyetlen, első felvonás vége előtti jelenet kivételével remeklő Szombathy Gyula - de ott meg nem ő tehet róla), szóval, őszerinte meg még a hajóból is ki kéne ugrania... Ja, és az ávós múlt persze csak gyanú/sítás/. Vagyis tény. Ki hogy kezeli…
Kortárs drámaírónk jelenetekből ügyes, vagyis piacképes, de a darab egészét, sőt befejezését nézve… khm... Szívem csücske pedig, Szávai Viktória művésznő persze megint remek. Filmesek, fedezzétek már fel!
(Ezt írtam, mielőtt láttam volna a színésznő honlapját: és rájöttem, a Szabadság, szerelemben ő az a szimpi forradalmárcsaj Dobó Kata mellett. Szóval most végre mégis „felfedezték” – kár, hogy csak egy mellékszerepre. Amúgy gyönyörű a honlapja. Mi más is lehetne az ő fotóival…)
- Jó, jó. kivettem az ujjam a számból... Máma már szopom tovább. :O)
Hámori István Péter: Számlajobbágy versek Bp., 2006 (Váci Mihály Kör)
Alanyi, de szociálisan is érzékeny a költő, mint ez a köv. sorokból ki is derül:
„Nekem ne mondják azt, hogy ez az Éden / ha a vásárra a bőröm én viszem. / És azt se, hogy a szerszám, mivel éppen / a csalást csapdossák nem a péniszem.” (Alanyi jogon)
Kortárs költőnk (szül. 1945) kilencedik (de negyedik verses)kötetében szokás szerint tematikus csoportokban sorakoznak a költemények, az ezredvégi, a majdnem össztársadalmi nyomorúság és a „számlajobbágyság” (ez is egy verse címe) körképe után a szerelmetes ciklus következik. Ezek még messze jobbak a sok béna önjelölt fűzfapoétáénál, de még nem az az igazi elvarázsoló szerelmi költészet, hogy arra pl. mások is szemet vessenek és akár idézzék kedvesüknek – bár ez is csak ízlés és műveltség kérdése... Ezek után, harmadik ciklusban a „filozófikus” lyra peng: köztük pl. a bányászéletről is – a szerző alighanem borsodi bányászkörnyéken nőtt fel ill. él (riportkötetei is vannak erről – egy vers pedig In memoriam a Bányász Szakszervezet elnökéről, az MSZOSZ elnökségi tagjáról: Schalkhammer Antalról emlékszik meg…)
Aztán egyre gyengül – zuhan – a színvonala a kötetnek, ahogy nőnek az oldalszámok. Az ígéretes versekből jó versmondatok, részletek lesznek, végül egyre több a cikis verssor: már csak „néha röffen a szencsemalac”, az ihlet (Bátornak lenni). De azért megható, hogy ekkora költőnemzet vagyunk.
És jó, hogy a végén még tartogat meglepetést: „…és mindig legyen a szót kivel / mondani újra megtanuljam” (Mindig legyen…)
Hmm… most látom, Baranyi Ferenc tartotta a kötet bemutatóját a PIM-ben. Ne, ez azért rang. A háztól mindenképpen.
Egy csodás kolléganővel ebédeltem ma... ![[tongue]](http://mail.google.com/mail/images/cleardot.gif){kind=small}
pikáns szegedi tájszólással...ízzel a szája sarkában...
Irigylésre méltó voltam egy fél órára... Andy Warhol bekaelbújhat!
juss murmurandi