kiforrta magát. murci blogja volt

(Az Este , 1111. adás, mtv 2007.05.25)

Uganda.

Hazánknál kb. két és félszer nagyobb közép-afrikai állam Kongó, Szudán és Kenya között, 23 millió lakossal, számos nációval és vallással, szuahéli és angol hivatalos nyelvvel. A Nílus egyik forrásvidéke. Fővárosa Kampala, a Viktória-tó északi partján. Fő agráreszköze a kapa, kevés kincseinek egyike a kobalt, mérlegfőösszege erősen negatív.

 Jelentése:

„Tizenkét éven felüliek számára a megtekintése kiskorú felügyelete mellett ajánlott.”

Tegnap hallottam a tévében Vámos Miklóstól (vendég: Tarján Tamás) a szépolvasást - mondván, ha létezik szépíró, ez is kell legyen... Ízlelgetem azóta, de annyira nagyon tkp. nem is tetszik. Mert ugye van egy skála a szép... kezdetű szavakkal, a tetejiben a szépséges szépapa szóval, alatta a szépirodalom...hát ez mára kissé elsznobult, a szépíró pláne, és ezzel a szóval már át is billentünk a szépelgés felé... Mert a szépséggel való foglalatosság patikáriusmérleggel való bánáshoz hasonlatos: ami kevés belőle gyógyír, abból akár csipettel is több már mérgez és megcsúfít...

Szép a Zélet, na.

Már csak pár nap, és egy éjszakán át csókokba pólyálom az egész testét (vagy ezt így olvasva horrornak tűnik?!)

Ja, és új dologra jöttem rá: aki politizál, netán agitál, nem szerelmes. hát szar állapotban is van ez az ország...

-Jó napot, az állásra jelentkezem.
-De hisz' most nem is hirdetünk...
-Ki van írva: Tortarendelést felveszünk...

...elnézést! :)

Néha itt Offolgatok: http://ufi.blog.hu

félreblogolok - mondhatná féltékenyen a murciblog...

És persze más néven... aki tudja, tuggya, aki nem, az nem is fogja :)

„A Helikon Könyvkiadó a legrangosabb magyar kiadók egyike,
több évtizedes szakmai tapasztalata garancia a minőségre.”
http://helikon.hu/helikon.php?mid=7

Kézbe veszem legújabb zsákmányomat a Szabóból, régi kedves ismerős, elmerülök a hátodal ismertetőjében. Hmm, ez még jobb lesz, mint a korábbi kötete, gondolom, miközben siklik a szemem a sorokon. Már lapoznék előre, de valami visszatart, még a szerteszét kószáló késő esti figyelmem is horgonyt vet egy mondaton… csak lassan esik le, mi a baj, pedig az szinte ordít a kemény borítóról… Ez áll az amúgy nagyszerű Jakob Arjouni legújabb hazai kiadású kötetének hátlapján – csak az utolsó bekezdést idézem:

>…Ha Huxley Szép új világát, Orwell 1989-ét előzménynek tekintjük, a török származású, németül író és Franciaországban élő Arjouni megírta a „ trilógia” harmadik kötetét.< (link)

Ugye nem kell betenni zárójeles Sic!-et?!

Még ha egy noname kis kiadó keverte volna össze az 1984 c. alapművet a nem is tudjuk mivel… és még ha csak egy cikkében… de ez a nyomdából jött ki, könyörgöm… Ideidézzük a kiadó igazgatóját: Okolicsányi Tamást, a kiadó irodalmi vezetőjét: Ambrus Évát, és főleg a kötet szerkesztőjét: Káli Dianát. Még mindig nem hiszek a szememnek.

A kritikák ezen amúgy nagyvonalúan továbbsiklottak: lásd mancs és virtus .

A netes ismertetők pedig szemérmesen elhagyják a cikis részt… a kiadó honlapja pláne.

De legalább kiadták, Arjouni jó.

A Helikon pedig… Állítólag régóta elég kopár ez a névadó görög hegy… nem csoda, ha napszúrást kapni a szirttetőn.

Este nyilv. főpróbára mehettem, ide ni. Mellesleg imádom Börcsök Enikőt, de most nem tudtam. Mert az ősanya és az ősbutaság archetípusát adta elő - persze remekül -, gyökérszintig aggodalmaskodta szét nyomorult életüket, szegény férj helyében én már ott baltát ragadtam volna, amikor lebassza őt, hogy miért vett egyáltalán lottót, amit most megnyertek. Spíró tuti anyósát vagy egyik exnejét írta meg, hehehe ill. szegény... Lehetne még filózni a darabon naphosszat (pl. Cimbi szerint persze a pasi volt a f..sz, pedig ő csak a kisebb...), a lényeg az, hogy szó szerint mihaszna darab: mögöttünk épp ilyen lelkecskék ültek, 'oszt minek?! Mulatni nem lehet a nyomorult lelkeken, az illetékes nyomorultak meg ha járnak is színházba (naná), nem veszik magukra. Túl magas irodalom.

Amúgy, kedves dramaturgia: az elején kéne húzni... vontatott.

*Seingalt lovag feltalálta a nép igazi ópiumát: a szerencsejátékot - ma Spiró bemutatja, hogy a nép fél 'betépni' is.  

Linkek
Szöveg
Radnóti Sz.
Spiró

valaki vigyen ki rándulni..!

Griskovec, Jevgenij (1967): Az ing [ford. Abonyi Réka] Budapest, Gabo, 2006

A kortárs orosz szerző civilben színész, otthon elég híres. Hősünk pedig, Szánya egy laza csávó, építész, de ennek semmi jelentősége :) Egyetlen, moszkvai napját látjuk elrobogni magunk előtt (néha belassul azért...) - folyvást arra a nőre gondol, akivel oly régóta szeretne randizni, közben régi katonabajtársát, Makszot kalauzolja a nagyvárosban, aki most érkezik látogatóba.
JG sokat fecseg (feleslegesen, tenném hozzá, ha ezt már nem jelentené a szó magában is), máskor pedig – mikor hősünk nőügyekben aggódik, – üdítően egyedi a hangja, illetve van egy valaki, akire hajaz: IÁ barátom szíve szokott hasonlóan úgy megdöndülni, mint egy ólajtó, ha férfias ijedelem ejti csapdába A Nő miatti aggodalmában…

„A keze az asztalon, az enyém is… És hirtelen megérinti a kezem, és én az övére teszem a kezem. És így ülünk. De abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, alighogy a kezére tettem a kezem, mindez egyből kevés lett. Látod, nincs egy pillanatnyi boldogság sem. Csak még nehezebb és fájdalmasabb minden.” (179. o. - más részletek jellmezőbbek lettek volna IÁ-ra, de ezokat inkább keresse meg maga...)

A történet moszkvai szálát meg-megszakítják Szása lázálomszerű emlék-felvillanásai Maksz-szal közös háborús emlékeiből (már ha nem álom), és akad benne krimibe illő szál is, de ez a végén majd átvált valami ironikusba.
Összességében hamísítatlan orosz próza – mint a céklaleves a regény és a nap végén, hajnalban, törődött hőseink asztalán, egy moszkvai amerikai étteremben.
Az ing pedig? A körmönfont címadás eredete: Szánya ingét, e férfibőrt mintegy magán érzi az olvasó, kezdve onnan, hogy hősünk reggel fodrásznál indítja zűrös napját és sokáig tele lesz a tarkója szúrós hajnyesedékkel, majd magunkon érezzük a felbukkanó szagokat is, Szánya izzadságát, a foltokat a mellén (kávés és vér). Nagy leleménye ez az írónak: hogy minden jobb olvasó Szása ingéből bújjon ki a végén, s addig viselje annak szagát is.
Ja, és még értettem is az eredeti címet: Rubáská :)

Másoknál:
mancs.hu és kello.hu

Ez a poszt ide tartozik:
/media/image/200704/

„A 12. számú holttest.
Ruházat: Hosszú steppelt szürke kabát, kötött nadrág, turista bakancs.
Külvizsgálat: A holttest derékban kettévált, igen kevés, szappanná vált lágyrész, nyitott testűrökkel. Tarkópikkely baloldalán belövés, fejtetőnél kilövés. Hajzat világos barna, felső fogsorban elől hiányos fogazat, alul 1-1 sárga korona.
Vélemény: Tarkón, fejtető irányú koponyalövés, rögtöni halállal.
Jegyzet: A ruházatából előkerült iratköteg huszonöt tételből áll. A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén egységesen vörös vérfolt.”

Bálint András Radnóti-estje a Radnóti színházban 

„Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek.”

Állandó katarzis 1 óra húszban, csodás előadás, minimalista színpadi eszközökkel: csak régi iratmásolatok kellenek egy barna csomagolópapírba tekerve, lámpák, egy jó színész, no meg a tragikus évtizedek…

Bálint A. hozzákeveri saját családtörténetét is: kikeresztelkedett zsidó nagyszülei keresztlevelét, névváltoztatási kérelmüket, stb. is idézi… Nekem ez kevéssé tetszett, pláne, mikor kortárs publicisztikákat idéz, amikben őt támadják, ’amiért egy zsidó irányítja a színházat’… persze mocskos dolgok ezek, de a tragédiákat miért kell a mában feloldani, mint méregkapszulákat? Tudjuk, hogy vannak mindenre kapható önkéntesek ma is, de az aljas ostobák erőtere erősen leárnyékolt, bár ezt sokan szeretik nagyobbnak láttatni. Az összehasonlítás a mával (ill. ugye a 'minappal') parányit gusztustalan és történelmietlen. Ezt éreztem közben, mégis, összességében mégis „megbocsátható” ez a kilengés (természetesen). Biztos van olyan vélemény, miszerint ez az ea. lényege.

Sajnálom, hogy nem láttam a korábbi író-esteket, pl. az Arany-t, abban talán a korszak dzsentrijet aktualizálták… @oskodásom ellenére mindenkinek ajánlom, főleg a fiataloknak, éppen a történelemóra jelleg miatt – amin megint @oskodhatnék, hogy aki nem tudja, mekkora költő is R. M., az most sem kap teljes képet: mert a ’hátborzongató versek’ mellé alig került szerelmi líra, Fannihoz  zömmel csak naplóban, levélben szól akkor az este során a költő. "Mentségükre" szóljon, mindez már nem fért volna bele egy estbe. Aminek a szakértője amúgy az a Ferencz Győző, aki az eddigi legteljesebb monográfiát adta közre a költőről, mintegy két éve.

„Mindenségem, útban vagyunk. Janival visszaküldtem a bőrkabátot és a szalonnát. 200 km-t kell menni Borba, úgy hírlik. Nem tudom vinni. Csókollak, édes Egy.”

Kellhet-e ideálisabb olvasó, mint ez a kislány, aki az uzsonnásdobozában gyűjti a könyveit? 

Forrás: http://szekeresfoto.uw.hu/

Majd' elájultam ettől a képtől... emelem kalapom a fotóművész előtt. A legnagyobbak (legszerencsésebbek?) közül való. A címet is ő adta - off szettben is megjelent...:
15 éves az Esztergomi Művészek Céhe Szerk. Turányi Sándor: Esztergomi Művészek Céhe, 2006

Szólít valami mostanában.
No nem kell miattam aggódni, legfeljebb babonás lettem. Alig két hét alatt a harmadik könyv kerül a kezembe, ami vagy érinti, netán konkréten a Szent Jakab úttal foglalkozik… A Tolvaly Ferenc-kötet után (El Camino) tegnap Coelhonál is a szemem elé került (A Zahír), és most meg Avilai Szent Teréz versei. Tudom, Coelhonak egy egész regénye is van erről, A zarándoklat. Majd sorra kerül az is.

És mostanában erről álmodozom… de tudom azt is: az út velünk onnan csak újra indul, bár addig majd leszakad a láb. De az inak, a szív húrjai, ott belül, megerősödnek.

Olvasnivalók a témában – tőkesúly a hátizsákba:
(Tolvaly F. is majd' mindent kidobált belőle útközben, de a könyveit nem hajította el)

Baán Csaba: Pamplonától Santiagóig 700 kilométer gyalog, a Szent Jakab zarándokúton Magánkiad., 2004

Brierley, John: A Szent Jakab-út A középkori Camino Francés néven ismert zarándokút leírása A Szent Jakab-út St. Jean Pied de Porttól Santiago de Composteláig zarándok útikalauz gyakorlati és lelki útmutató napjaink zarándokai számára [ford. Koczka Terézia]  Budapest : PartGroup Kft., cop. 2006

Coelho, Paulo: A zarándoklat Bp. Athenaeum

Csepregi Miklós: El Camino az út képekben Napló egy útról önmagunkhoz Csepregi Miklós, Tolvaly Ferenc: Budapest, Athenaeum, 2006

Czellár Katalin: A Szent Jakab-út Santiago de Compostela zarándokútjai Filum, cop. 2000 Kalocsa : Kaloprin

Kakucs Lajos :Santiago de Compostela: Szent Jakab tisztelete Európában és Magyarországon Budapest : METEM : Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2006

Kállai János: Aki a jelekre figyelt A szépség magányos zarándokútja [naplórészletek] Nyíregyháza, 2006

Kollár János: Megy a csiga hazafelé Személyes napló a Santiago de Compostelába vezető Szent Jakab-zarándokútról Budapest : Panoráma, 2006

Tolvaly Ferenc: El Camino - az út regény Budapest : Kortárs 2005

Bidnay Csaba-Simon Brigitta: Együtt külön utakon  a mi Caminónk
Révai Digitális K., 2007.
(frissítve 2007. 11. 8.)

Ansuya belly dancer

Húuhh!