Ha csak megkarcol egy rózsa, már attól elvérzel. Van ilyen is alkat is. Nem állítom, hogy betegség, legyen 'csak' alkat. Aki ilyen, összeroppan, ha oktalanul sérelem éri. És a támaszt is nehezn fogadja el. És nem oktalanul gyanakvó. Az ilyen ember önfeledt meginyílását tekintse az emberiség az istenek jókedvének, oktalan bizalmának.

Csak a felsznes, hiú, öntelt alakok keverik össze ezt az önzéssel, a kisstílűséggel, a szegénységi PhD-vel. De többet erről minek, kinek is?!

Pesti Színház, nyilvános főpróba (holnap lesz a premier)

Éljen a mester, éljen a két felvonásban limonádét úgy kínáló főpincér (Molnár), hogy azt nem unod meg, sőt, szóval éljen és sose húnyjon ki ennek az inteligens pasasnak a neve a hazai színlapokról. Persze nem főmű, sőt, szegény M.F. talán 'A Főművet' sem írta meg, de nagyon jól megélt belőle... Jól fogalmaz az irodalmi lexikon: nem hivatásnak, hanem mesterségnek tekintette az írást (Márai is hasonlóan volt ezzel, mégis, ég és föld. Minden szó egy prizma, ő másként értette). Nehéz a Molnár-jelenséget megragadni: mulattat és ennél több is, de már elég giccses vagyok, nem használok még plusszban nagy szavakat, tehát: sosem a limcsi, hanem már a limonádé szintjén járunk. Az igényesség nagy dolog volt az ő korában is, és az most is. Ma érzem az írók izzadságszagát egy-egy poén után, Molnárnál látom, ahogy a hamut leverve szivarjáról, mandzsettában, még csuklóból hozzáír egy csavart a jelenthez. Aforizmáit sem a függöny előtt süti el, hanem a mellékszereplők mellékmondataiban, szerényen (ráadául ezek még a sajátjai, és nem posztmodern tolvajlások). Nem csodálom, hogy ritka eleganciájára kora 3 színésznője is rávetődött. Egy sárm-őr... Kár, hogy nem volt még génbank a korában, frisíthetnénk vele ezt a beltenyészetet, fent a ködös modern magyar parnasszuson.

Tudós kísérőm fikázta ugyan a rendezést, de csak úgy Adysan, értsd: érte és nem ellene. Ács Jánostól már látott messze jobbat is, mondta. Legyen igaza, engem a főszereplő lányának esetlen színapadra rakásán kívül nem zavart semmi - és ez mindent elmond: egy kellemes, egész estén át tartó rötyögésnek nem is kell más, csak hogy ne játszon a rendező fekvőrendőrt az írói mondatai előtt. Egy limonádénál a legjobb, ha csak annyit csinál a direktor: leszedeti a zavaró kellékeket a színpadról és engedi a darabot élni. A legjobb, ha jelen sincs a rendező a próbákon... ezekre a színészekre egy ilyet rá lehet bízni: mind profi és gyönyörű mesterember, elbánnak vele. Ja, és megdolgoznak a tapsért. Ajánlom.

színlap

Jól látod, kis szemfüles olvasóm: a gumicsizma a titka mindennek.

Mint tájlékozottabbak tudják, a Nokia is ezzel kezdte. Aztán beindult a mobil cuccos (magyarul: projekt), oszt' jónapot: ívtak felfelé, mint amaz nemileg bezsongott halak, csak sosem estek vissza. Namost: egyre több nőneműt látok gimucsizmában! Nem a tehenészlányok szabadultak fel a székesfővárosba: de mint biztos ti sem hisztek a szemeteknek, divat lett téli női lábbeliként a gumcsiz! Alig hiszem el... Bár higiéniailag alig lehet rosszabb, mint a fröccsentett műanyagból álló ("műbőr") cipőipari termék, külcsínre.. hát, én hányok tőle. (Gumcsizos olvasóimtól bocs'! - de kösz, ha ennek ellenére élménybeszámolót adnak le kommentben). Szóval piaca van a gumcsiznak, már csak a hazai gyártását kell biztosítani (újra), és meglesz az alapja idehaza is, mint a Nokiának meglett, a páratlan innovatív mennybemenetel... Kóka úr, tessék a Híradóban, 1'18"-ban gumicsizmát venni az asszonynak, és lesz itt has, alkony, gyatra priccs! (bocs)

...a Katonában, by Euripidész - Rakovszky Zs., rendezte Zsámbéki Gábor

Médeia – Fullajtár Andrea
Iaszón – Máté Gábor
Kreón – Bezerédi Zoltán
Dajka – Szirtes Ági
Nevelő – Szacsvay László / Lukáts Andor m.v.

Elemezze helyettem színházi ügyelőm (aki folyton folyvást illemtanórákat ad nekem, de a látszat ellenére hálás vagyok neki...) - részlet a leveléből:

"...csak még 1,
írt végül a színházról?
csak néhány szempont
az antik tragédiák létjogosultsága ma, miért van az, hogy szinte minden antik tragédia
paródiának hat a színpadon (ld. Phaedra, Új színház)
(ld. az ea. végét, ami elég problematikus), és Euripidész története, lehetséges-e az azonosulás Medeiával? (megöli a gyerekeit 1 ostoba férfiért, és itt a férfi, nő karakter ábrázolás, mely helyenként találó, bár mi indokolja Máté G. választását (Zsótér S. rendezésében Csányi S. alakítja, M.-et pedig Csomós Mari, az idős nő szerelme 1 jóval fiatalabbért, indokoltabbá teszi a szélsőséges viselkedés),még problematikus, az antik elemek (ld. kórus, hörgések, M.G. kappanja elég vicces) korunk-beli elemekkel keveredve pl. m.g. ruhája és a pénz, amit odadob M.-nak, Szacsvay örök mellészereplő, tényleg miért (bár jól csinálja), na jó, nem megyek bele a részletekbe, mert elég sok minden van, ..."

Na, remélem megérte beleolvasni, én még ennél is szellősebben írtam volna róla, pláne mindenféle okosság nékül. Jaj a legyőzötteknek, mondá a lustaság, vagyis jaj nekem, na de: még őt is lealázza a furfangom: ma is megyünk katarzist vadászni, ügyelőm majd erről is ír vmit biztosan, szóval folyt köv.

A kötet hmmmmm fincsi recepteken túl magyar néprajzi étkezési szókásokat, régi konyhai mesteskedésket is tárgyal, emiatt és a képanyag miatt nagyszerű ajándék, mindenkinek gyomorból ajánlom!

Rejtvény: ha nem ismered névről az alábbi finomságokat, akkor pláne ajánlom Kiss Tamás, Kiss Gyula szakácsok C. Kiss Ilona fotózta szakácskönyvét. (Ez itt nem a reklám helye: sajna nem fizettek nekem semmit a potya marketingért..)

görcsleves
kukóleves
gombóta
kendőstészta
hasfót
gagyó
siligó
vízenkullogó
slambuc
sós bodag
dübbencs
kukuca
cakompakk
süldő
szuszinka
  és végül pár édesség:
kálvinista mennyország
bómika

Talán az áldoku filmműfaj történetének legnagyobb húzása a zömmel magyar készítésű Az igazi Mao c. film, amit most este adott le megint a magyar közszolga (m2). Eszerint Mao és Hruscsov mindeketten a chicagói maffiából jöttek és a fél huszadik század minden nagy világrengető eseményét ők generálták - persze a keresd a (közös) nőt c. történet nyomán... és mit tesz isten: még a nagy közös szerelem unokáját is megszólaltatják - aki miatt a SzU és Kína egy a tábor, de kettő a zászló című vesztélyes vetélkedőt játszotta...

A Szekér András írta történet olyan zseniálisan megkatyvaszolt, hogy aki esti harmadik söre mellett révül a tévé előtt, az cseppmentesen be is szopja (itt egy kis gyónás: pár éve, amikor először láttam, én is csak a közepe felé ocsúdtam...). Az ál-oknyomozó dok.filmben a chicagói alvilág két ellenséges vezére szóródott szét és került a hatalom csúcsára Pekingben és Moszkvában, továbbá belekeverik Jack Rubyt, a koreai háborút, Kubát, és amit csak 'nem szégyelltek'... Valóban jó teszt a tévénéző manupulálhatóságánal vizsgálatára, de mára ( a film 1994-es!) ugyanannyira paródája lehetne a Spektrum filmjeinek nyomában lihegő szenzációhajhász, semmitmondó részletekbe fulladó dok.filmdömpingnek is.

csak ő nyugtatja meg az idegeket... fedi be hűs balzsammal mizantróp idegpályáimat

Babits Mihály: A csengetyűsfiú
             

Minden reggeli látomásból
szemem mögött dal erjed, érik
mint nyílt hordóban aromás bor.

Ázik az utca friss aranyban
reggeli csengő csengi végig:
ezüst hal az arany folyamban.

Ó, reggel, gyermek, gyönyörűség!
kertek falán át egy karaj lomb
tán a csengő szavára hajlong
ó, szent reggeli csengetyűsség!
a kapu árnya aranyat vág.

Gyenge a nap, szelíd az árnyék
s a lombok zöldje halovány még
kacag a csengő tiszta zajjal
s nyíló kapukból friss leányok
csengetnek vissza víg kacajjal.
Nyíló kapukba mind kiállnak
sorfalat állva mint királynak
hónuk alatt egy kicsi teknő:
hódolni drága adományok
(drága nap aranyozza reggel)
s a csengő egyre közelebb jő
a nagy csengő a kis gyerekkel
s mögötte súlyosan döbög
a méltóságos nagy szekér
rejtelmes szürke födelekkel
a verőfényes távol utcán
s megáll, ha egy kapúig ér.
S az egyik leány közeleg,
feszíti mellét, nyújtja karját;
s nyílnak az ajtós födelek,
melyek a tág kocsit takarják.
Úgy tartja, nyújtja válla, karja
az adományt, a drága ládát
mint antik urnát régi szobrok;
s amint a vak szekérbe önti
ezüstből látsz fellengni fodrot
a por gyémántját, füst ezüstjét,
szent áldozatnak ritka füstjét
nap felé szállni a szekérből.

Ó, mit nekem hogy a szemétből!
Isten szemében nincs szemét:
fürtödnek, melyből borod erjed,
ne hányjad el rohadt szemét:
attól édesebb lesz a bor.
Inkább gyönyörködve figyeljed,
hogy napban gyémánt lesz a por
s hallgasd a szemetes-zenét
amint utcádon csengve terjed.

kiemelés tőlem:

baszódjon meg, aki csak szépeleg, amíg a klavit ölelgeti, meg Weörest idézget a szívről meg a jóságról, - csak egy pillanat és minden nyáltengerré változik az ilyen alak körül, csikarja jó sokáig a szívcsakrája, azt kívánom az ilyennek.

Azt kérdezi arany Zsófi barátném, aki engem mellesleg magán-wikipédiának használ, mert szerinte én olyan, de olyan okkos vagyok, pedig nem (sőt...!) - szóval ezt a bökkenős szintű-nehézségű kérdést tette fel nekem mostanság, mi a különbég a cinikus és a szarkasztikus között...

Hát... mondom neki az Ikeában, sorbanállás közben, mert már a tekintélyem kis morzsáit mentettem, miután ismét nekem szegezte szúrós tekintettel a kérdést: hát... hogy az egyik csak alkalmi stílusjegy, a másik beállt attitűd, aki cinikus, az meg de genere szarkasztikus, valami ilyesmit nyöszörögtem.

most hazaérve, elő a jó öreg Bakost és olvasom: a szarkasztikus csípősen gúnyos, a cinikus: közönyös, kiábrándult, gúnyos, megvető, arcátlan.

Szóval jobb, ha mindkettő, egyszerre vagyunk...

A nap első öröme csak este kilenckor várt tám: útban hazafelé, a falanszter kapuja előtt felnéztem az égre és az égen végigterpeszkedő felhőből a Hold úgy nézett le, mintha egy óriási kardhal kacsintana rám... (vajh' ez mit jelenthet az Álmoskönyv szerint? - mert álmos is vagyok, ám, erősen...)

Amúgy meg, éppen az előbb, felhívtam plátói szerelememet, hogy: ha nem látom, úgy részleges napfogyatkozásban élek, míg nem látom újra. A suta mondatok a legszebbek, ha szerelmtől dadognak, nem?

Tegnap este elértük a hazai televíziózás újabb(és újabb és újabb...) mélypontját: győzikéék kutyájukat siratták, amelyet állítólag sínekre kötözött valami gazember, csak hogy fájdalmat okozzon ennek a derék díszcigány családnak. Pedig legalább ennyi esélye van annak, hogy az rtl klubb szervezte az akciót, talán még a családapaállatot is bevonták a tervbe, mert győzike azért annyira nem debil, mint amilyennek tűnik. A mi még szebb, este a közszolgán ezzel éppen egyidőben a kórházi ágyak másfél ezres csökkentését adták el reformnak - tuti, hogy győzike mentálisan a szemünk előtt visszafejlődő lányainak ebsiratóját minimum 2 millióval többen nézték, mint ezeket a híradásokat...

Szép napot!

Monica Zetterlund (1937, Stockholm - 2005, u.ott) - Best of

Az 1. szám a CD-ről (2'25"):

....van születőben. Úgy tudom, első ebben a műfajban. Tökéletlen írja blogjában (Konyhára nyitott ajtó) - becsapós a neve, nagyija becézte így kislány korában, azóta csak fejlődik, töretlenül. Túl, sokunkon.

Egy részlet legutóbbi munkájából, a Szederszerelemből:

"...Ha kiemeled a botturmixot a gyümölcspépből, akkor nem szabad elgyengülni a látványtól és a munkafázis befejezettségétől.  A lusta férfiak ilyenkor szoktak a mellbimbó ágaskodása után matatni a nadrág gombjain, mikor még a nyakadat nem érintették, a tarkódon nem túrtak bele a hajadba és még nem ölelted át őt egy megállított pillanatra, amikor érzed, mennyire összevissza kalampál a szívetek összesimulva. Fokozd a pillanatot, vedd át az irányítást, vedd el/át a kezéből a botkormányt, és hajolj le. A szűrőért. Öntsd át a gyümölcspépet a szűrőbe, és szitáló mozdulattal. ide-oda cuppantva a szűrő falán engedd, hogy magok és maradványok nélkül a tiszta gyümölcsesszencia lecsurogjon a szűrő oldalán, ahogy te is apró csókokkal borítod a zavaró gombokkal sorra megbírkózó kezed nyomán szétnyíló ing alól kivillanó mellkast. Itt az ideje az első csóknak. mindent engedj el a kezedből, az sem baj, ha csörömpölve ér a mosogatóba a szükségtelenné vált szűrő, mert már ott van előtted a szederlila-égővörös csábító eredmény. Azért kell üvegedénybe tenni, hogy minden oldalát láthasd ennek a tüneménynek. ..."